Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

1357. január 17.-január 19. 317 tek Iuanka/Iwanka fia: Jánossal, kötelesek legyenek ez utóbbinak 10 márkát fizetni a bírónakjáró részen felül. Eredeti, papíron, hátlapján befüggesztett, kerek pecsét töredéke és regeszta Huszti András kézírásával, DL 41292. • Közlés: AOkm VI. 531. — DocRomHist C, XI. 73-74 (román fordításban is). 878. 1357. január 17. (in Sancto Emerico, V. d. oct. Epiph. dom.) Domokos erdélyi alvajda az erdélyi egyház káptalanához. Miután András erdélyi vajdának és Zonuk-i ispánnak az erdélyrészi nemesek összessége és minden rendű-rangú ember számára [1356]. november 8-án (in oct. Omn. sanct.) Torda-n kezdett közgyűlése alkalmából László Clusmonustra-i apát ügyvédje: Péter deák magister, konventi jegyző a Kalyan-i János fia: Mannus kezében lévő Beunye (Kulus vm) birtokra vonatkozó keresetét csak István egykori alvajdához szóló káptalani jelentéssel és tiltakozó levelekkel kívánta bizonyítani, azt állítván, hogy a monostor birtoklevelei elkallódtak amikor a király ellenségei az apátságot elfoglalták és apátjait elfogták, a vajda és az ország előkelői [1356. november 14-i oklevelükben (863. sz.)] úgy határoztak, hogy mivel az egyházak az ország szokása szerint írásos jogbiztosíték alapján bírják jószágaikat, Mannus [1357]. január 13-án (in oct. Epiph. dom.) Szentimrén (in Sancto Emerico) az alvajda előtt négy tőszomszédjával együtt tegyen esküt és így bizonyítsa, hogy Beunye valóban az ő örökös birtoka. Minthogy pedig Mannus - ellentétben az apátot képviselő Zumurduk-i László familiárissal az eskütételre a kitűzött időpontban meg sem jelent, a vitás birtokot visszaítélte az apátságnak. Küldje ki tehát tanúbizonyságát, akinek jelenlétében famulusa: Feyes (d) Péter, alvajdai emberként február 9-én (in oct. Purif. virg.) a szomszédok összehívása után határolja körül Beunye birtokot és iktassa azt vissza a Culusmonustra-i Szűz Mária-monostor apátjának, egyházának, illetve a konventnek, Mannus és fia: János ellentmondására való tekintet nélkül. Az esetleges más ellentmondókat idézze a színe elé és minderről március 1-jéig (ad oct. Cynerum) írjon számára jelentést. — Hátlapján azonos írással: Discretis viris et honestis, honorabili capitulo ecclesie Transsilvane, dominis et amicis suis reverendis. Eredeti, papíron, hátlapján befüggesztett zárópecsét nyomával, DL 29149. — Belefoglalva az erdélyi káptalan 1357. február 26-i oklevelébe (888. sz.), a kolozsmonostori konvent mlt-ban (DF 275176). — Tartalmi ái Szobi Bertalan alvajda 1393. szeptember 26-i oklevelében, DL 28735. • Közlés: AOkm VI. 532-534. — DocRomHist C, XI. 74-78 (román fordításban is), n Regeszta: CDHung X/2. 175. — KmLt 26. sz. 879. 1357. január 19. (f. V. p. oct. Epiph. dom.) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy Korpad-i Bagar (d) János előtte beleegyezett abba, hogy a vele azonos rokonsági fokon lévő osztályos atyafiai (cum quibus ipse in una divisionali linea consanguineitatis existeret): Korpad-i Markalph fia: Illés fiai: László és Mihály Korpad-i birtokrészük hatodát (a quadam fovea incipiendo versus partem septentrionalem usque finem quousque sessiones habere posset) a káptalan korábbi pátense értelmében eladták Miklós fia: Kunchlinus-nak. Ái az erdélyi káptalan 1361. július 17-i oklevelében, Vay cs berkeszi lt: DL 96380.