Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

880. 1357. január 19. (f. V. p. oct. Epiph. dom.) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy Korpad-i Markalph fia: Illés fia: Miklós és Markalph fia: Miklós fia: László maguk részéről is tudomásul vették hogy atyafiaik: Illés fiai: László és Mihály Korpad-i birtokrészük hatodát (a quadam fovea incipiendo versus partem septentrionalem usque finem quousque sessiones habere posset, habitatoribus destitutam) a káptalan korábbi pátense értelmében örökre eladták Miklós fia: Kunchlynus-nak. Ái az erdélyi káptalan 1361. július 17-i oklevelében, Vay cs berkeszi lt: DL 96380. 881. 1357. január 20. (f. VI. p. oct. Epiph. dom.) A Clusmunstra-i Szűz Mária-monostor konventje bizonyítja, hogy Zekel (d) Péter magister Baluanus-i várnagy famulusának: László fia: Istvánnak a kérésére tanúbizonyságul kiküldte Lőrinc fráter papot, aki előtt január 17-én (f. III. p. Epiph. dom.) Bunchyda faluban, majd január 18-án (f. IV.) Deeswar faluban a Doboka és Zolnuk vármegyei nemesek és különösképpen a szolgabíráik egybehangzóan állították, hogy [1356.] december 23-án (f. VI. a. Nat. Chr.) Welpreth falu vajdája: Kulhun, továbbá Surban kenéz, valamint Dumitru, Cristian és Iwan nevü románok, gonosztevők csapatába állva, fegyveres kézzel hatalmaskodva Zumbathteleke falura támadtak és az ottani jobbágyoknak 1200 juhát elhajtották, [1357.] január 6-án (f. VI. p. oct. Nat. dom.) pedig a Baluanus várához tartozó Kutke nevü királyi birtokra rontottak, onnan öt ökröt és egy lovat erőszakkal magukkal vittek. Amikor pedig az elvitt jószágok visszaszerzése végett két román embert Welpreth-re küldtek, ezekre az ottani románok rátámadtak, egyiknek lovát megölték, Vasilet és Prodan kenézt pedig a mezőn [megsebesítették]. Eredeti, vízfoltos papíron, hátlapján befüggesztett kerek pecsét töredékeivel, DL 41294. • Közlés: DocVal 132-133. — DocRomHist C, XI. 81-82 (román fordításban is). 882. 1357. január 26. (Vyssegrad, II. d. Conv. Pauli ap.) I. Lajos király András erdélyi vajdának és Zonuk-i ispánnak, valamint Dewa-i, Kukulleu-i, Wywar-i és Kewholm-i várnagyainak. A gyulafehérvári (AlbTr) káptalan panaszából értesült arról, hogy officiálisaik az említett várakhoz tartozó falvakból, de más falvakból is a káptalannak járó tizedet a vajdának és maguknak szedik be, üdvösségüket is kockáztatva ezáltal. Minthogy a tizedek az egyháziakat illetik, azonnal hagyjanak fel ezzel a merészséggel, ne akadályozzák a tizedszedést, ne avatkozzanak bele, és az elvitt dézsmát hiánytalanul szolgáltassák vissza a káptalannak. Eredeti, hártyán, hátlapján felségpecsét befüggesztésének nyomával, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277340). — Tartalmi ái Lackfí András vajda 1359. május 8-i oklevelében (1066. sz.), uo. (DF 277349). • Közlés: Szeredai: Series 97-99. — Szeredai: Notitia 46. — CDHung IX/2. 572 és IX/3. 131-132. — Hurmuzaki 1/2. 44 (mindhárom közlés tévesen január 25-re keltezi). —• Ub II. 132-133. — DocRomHist C, XI. 86-87 (román fordításban is). • Regeszta: Fabritius 21. — ErdKLt 145. sz. (tévesen január 25-re keltezve). 883. 1357. január 26. (Vyssegrad, II. d. Conv. Pauli ap.) I. Lajos király András erdélyi vajdának és Zonuk-i ispánnak. A gyulafehérvári (AlbTr) káptalan panaszára utasítja, hagyjon fel a káptalan jobbágyainak és birtoktalan famulusainak ítélőszékére való kényszerítésével azon ürügy alatt, hogy őket a király nem részeltette az egyháziak bíráskodási szabadsá-