Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

ják körül a vitatott földet és mérjék fel, vagy ha ezt nem tehetnék, szemre becsüljék meg értékét. Minderről július 3-ig (XV. d. f. VI. a. Nat. Ioh. bapt.) írásban tegyenek jelentést. Belefoglalva a kolozsmonostori konvent 1355. június 23-i oklevelébe (798. sz.), DL 31097. L! Közlés: AOkm VI. 343-345. — DocRomHist C, X. 313-316 (román fordításban is). • Regeszta: Ub II. 108. 786. 1355. május 24. (Torde, V. d. f. IV. p. Ascens. dom.) Konth Miklós erdélyi vajda és Zonuk-i ispán bizonyítja, hogy az erdélyrészi nemesek és minden rendű-rangú emberek számára május 20-án (f. IV. p. Ascens. dom.) Tordán kezdett közgyűlésén Viuianus fia: Johann, Olwynch-i civis, az erdélyi káptalan idézőlevele alapján Jara-i Mihály fia: Péter volt vicebánt azzal vádolta, hogy a nagyapjáról reászállott Waradia nevű (in cttu Albensi), Maros (Morisius) folyó melletti vásárolt birtokát magvaszakadt ember jószágaként kérte magának adományul a királytól. A felek iratainak átvizsgálása során Viuianus fia: Johann felmutatta a Warad-i és az erdélyi káptalan pátens oklevelét (758-759. sz.), amelyek szerint ő Waradia birtokot az erdélyi egyháznak ajándékozta. Péter vicebán okleveleiből viszont az derült ki, hogy I. Lajos király e birtokot véreontásáért adományozta neki (338. sz.), s bár a káptalan Waradia-t előbb bírói úton visszaszerezte tőle, öt esztendei pereskedés után néhai Pál comes országbíró végül is nemcsak visszaítélte neki (343. sz.), hanem a káptalant Péterrel szemben a birtok becsértékében és a bírónak fizetendő 200 márka bírságban is elmarasztalta. Miután a nemesekkel és egyháziakkal, de különösképpen az erdélyrészi hét vármegye szolgabíráival, valamint a nemesek és minden rendűrangú emberek által választott ülnökökkel együtt esküvel kötelezték magukat, hogy kinek-kinek igazságot szolgáltatnak (cum universis nobilibus et viris ecclesiasticis, specialiter autem iudicibus nobilium septem comitatuum iam dicte partis et iuratis assessoribus per eosdem nobiles et cuiuscumque conditionis homines nobis associatis, cum quibus nos principaliter et ipsi perconsequens super eo, ut unicuique iusticiam observare deberemus tacto vivifice crucis ligno prestitimus sacramentum), bírótársai kívánságára Viuianus fia: Johann okleveleit érvényteleneknek nyilvánította és őt magát patvarkodásban marasztalta el. Amikor elfogulatlansága bizonyítékaként az ügyet eldöntés végett a királyi udvarba akarta felterjeszteni, a közgyűlés résztvevői kijelentették, hogy súlyosabb birtokügyeket sem volt szokás a királyi udvarba felküldeni, hanem a vajda színe előtt helyben kell eldönteni (nunquam ius et consuetudo eorum fuisset causas consimiles et etiam arduiores in curiam regiam transmittere, sed omnes cause super quibuscumque factis possessionariis et aliis coram woyuoda Transsilvano vei iudicibus suis terminate extitissent iuris ordine observato et deberent fine debito terminari). O azonban a nemesek kívánsága ellenére mégis fel akarta terjeszteni az ügyet szeptember 15-re (ad oct. Nat. virg.), hogy magáról minden gyanúsítást és későbbi kifogást elhárítson. Az ítéletét követő napon azonban Viuianus fia: Johann, a tőle nyert engedély alapján, fogott bírák útján kiegyezett Péter vicebánnal, mert félt a királyi udvarba meneteltől. Minthogy Johann a pereskedés miatt nagy szükségbe jutott és mert Waradia-t mindenfelől a szászok veszik körül, a szászok okvetetlenkedésétől mentes birtoklás érdekében, Péter vállalta, hogy július l-jén (in oct. Nat. Ioh. bapt.) és október 13-án (in quind. Mich. arch.) készpénzben 250-250 arany Ft-ot fizet Johannák Szentimrén (in Sancto Emerico) István alvajda színe előtt. Ha az első terminust nem tartaná be, bírságolják meg, ha pedig