Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)
OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)
288 1355. május 24.-május 25. a második alkalommal mulasztaná ezt el, a már kifizetett pénze vesszen oda. Ennek fejében viszont Viuianus fia: Johann Waradia birtokot, a reá vonatkozó oklevelekkel együtt, maga is átengedte Jara-i Péternek. Ái Korit Miklós erdélyi vajda 1355. november 15-i oklevelében (816. sz.), DL 30380. r Közlés: DocRomHist C, X. 316-322 (román fordításban is). 787. 1355. május 24. (Torde, in Penth.) István erdélyi alvajda Szt. Mihály arkangyal erdélyi egyháza káptalanának. Bereck fráter, a Culusmonustra-i Szűz Mária-monostor apátja azzal a panasszal élt, miszerint Benye nevű Culus vármegyei földjük vagy birtokuk erőszakos módon idegen kézbe került. Kéri tehát, hogy küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Mera-i Kelemen, Zumurduk-i László vagy Nadas-i Lőrinc alvajdai ember járja meg a birtok határát, ahol szükséges állítson új határjeleket és iktassa be abba Bereck apátot, ha nem történik ellentmondás. Az esetleges ellentmondókat idézze meg Szentimrére (ad Sanctum Emericum) színe elé. Belefoglalva az erdélyi káptalan 1355. július 15-i jelentésébe (802. sz.), a kolozsmonostori konvent mlt-ban (DF 275288). • Regeszta: KmLt 187. sz. (tévesen 1455. május 25-re keltezve). 788. 1355. május 25. (Torde, VI. d. f. IV. p. Ascens. dom.) Konth Miklós erdélyi vajda és Zonuk-i ispán bizonyítja, hogy a május 20-án (f. IV. p. Ascens. dom.) Torda-n, az erdélyi nemesség számára tartott közgyűlésén, Bubek (d) György magister udvari lovag (aule regié miles) színe elé vezette Panchelus (d) Péter fiát: a még gyermek Jánost, kinek nevében elpanaszolta, hogy Reche-i Lőrinc és fia: János hatalmasul elfoglalták Cheh birtok és a hozzá tartozó Myketeleke és Huntheleke földek (Doboka vm) felét, azokból Pétert, János apját kizárták, noha ő azokat egykor László alvajda előtt bírói úton, 25 márkával visszaválthatta volna tőlük, de a kijelölt határidőig nem tudta kifizetni ezt az összeget, így - miután apja: Lőrinc már meghalt - a szóban forgó birtokrészeket, Cheh birtok és tartozékai másik felével együtt, melyeket [Péter] örökjogon bírt, János és testvérének (fr. u): Balázsnak a fia: Mihály bitorolják, a gyermek János kárára. Az elmondottak bizonyítására György magister bemutatta László alvajda 1343. június 10-i oklevelét (149. sz.), valamint az erdélyi káptalan, a Clusmonustra-i konvent (147. sz.) és Doboka vármegye szolgabírái által kibocsátott, az ügyre vonatkozó több oklevelet. Lőrinc fia: János és Balázs fia: Mihály azonban tagadta, hogy ők kirekesztették volna Pétert birtokaiból és azt állították, hogy ők is rendelkeznek bizonyító oklevelekkel arról, hogy a vitatott birtokokat jogszerűen tartják kezükben, melyeket kijelölt határidőre hajlandók bemutatni. Ezért a vajda a színe elé idézte a feleket, akik megjelenve az ítélethozatal előtt bejelentették, hogy Péter egykori vicebán, Elleus fia: István és testvére: Akus, Boryw (d) Miklós és Cheh (d) György fogott bírák előtt - ehhez a vajda beleegyezését is elnyerve - az alábbi egyezségre jutottak: Lőrinc fia: János és Balázs fia: Mihály visszaadják a gyermek Jánosnak Cheh birtok és a hozzátartozó Mykustelke/Mykusteleke [!] és Hunthteleke nevű földek felét, amelyet sem életében apja, sem apja halála után János nem váltott vissza 25 márkával, a birtok másik feléhez pedig sem maguk, sem utódaik számára semmi jogot nem formálnak. Sőt szavatolják, hogy a többi rokonaik esetleges igényeivel szemben Péter fia: Jánost megvédelmezik. Ennek fejében viszont Péter fia: János június 7-én (in
