Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

okoznak. Egyidejűleg a királynak és utódainak adományozza a szakadárok kezéből erővel kiragadott tartományokat, területeket, városokat, várakat és erődítményeket. Eredeti, regesztrumbejegyzés, Vatikáni lt. J Közlés: CDHung IX/2. 169-170. — Hurmuzaki 1/2. 24. — Táutu: Fontes IX. 325. • Regeszta: DocRomHist C, X. 141,444 (hasonmással). 663. 1352. július 15. (Avinione, Id. Iulii) VI. Kelemen pápa I. Lajos magyar királynak. Külön ebből a célból küldött nuntiusának: Pál gurki (electum Gurcensem) választott püspöknek a kérésére helyesli az országával határos területeken élő szakadárokkal és hitetlenekkel kapcsolatos terveit (609. sz.) és a tatárok, valamint más hűtlenek (Tartari et infideles alii) elleni eljárását maga részéről azzal támogatja, hogy az országa papságától és világi híveitől befolyó tizedjövedelmeket négy esztendőn keresztül átengedi az uralkodónak, pontosan szabályozva a beszedés idejét és módját. Eredeti, regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt. • Közlés: Theiner: MonHung I. 815-816. — Hurmuzaki 1/2. 25-26. — DocRomHist C, X. 142-145. — Táutu: Fontes IX. 326. 664. 1352. augusztus 13. (f. II. a. Assumpt. virg.) A Culusmunustura-i Szűz [Máriajegyház konventje bizonyítja, hogy Doboka-i Miklós fiai: János és László magisterek a Doboka vármegyei Morou nevű, jelenleg lakatlan birtokukat budai (Budensis) súlyú 27 ezüst márkán augusztus 22-től (a. oct. Assumpt. virg.) számított egy esztendőre zálogba adták András erdélyi püspöknek, akit ez ügyben Mihály magister Doboka-i főesperes képviselt. Ha a nemesek (1353. augusztus 22-én) nem váltanák vissza birtokukat, ezután ezt csak a zálogösszeg kétszeresével tehessék, de ettől fogva már külön-külön is és bármikor. — Hátlapján XV. századi rájegyzés: Impignoratio super Marow. Eredeti, hártyán, hátlapján befúggesztett pecsét nyomával, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277328). U Közlés: Ub II. 87-88. — DocRomHist C, X. 146-147 (román fordításban is). • Regeszta: ErdKLt 654. sz. 665. 1352. augusztus 22. (in Sancto Emerico, in oct. Assumpt. Marié) István erdélyi alvajda az erdélyi egyház káptalanához. Felgyógyi (de Gyogh superiori) Miklós fia: Miklós, István, Lukács, András és László magisterek, Gald-i Herbord és Adorján, továbbá a Tybur hegység környékén (in districtu montis Tybur) fekvő tövisi (de villa Spinarum), Mendscenth-i és Gald-i lakosok összessége azt panaszolta, hogy a Tybur hegyen levő szőlőiket a Keechkes várhoz tartozó szakadár románok (per gentes scismaticos videlicet per Olacos) ragadozó farkasokként éjjel-nappal dézsmálják és pusztítják, a szőlőpásztorokat pedig (custodes et pastores earum vinearum) erővel elűzték. Felkéri a káptalant, amely maga is emiatt az ottani szőlőtizedében jelentős kárt szenvedett, hogy küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Adorján fia: Péter Gald-i nemes, alvajdai emberként tartson vizsgálatot, Tybur hegyet a régi határjelek szerint járja körül, a románokat és a többi kártevőt pedig tiltsa el a Miklós magister tulajdonában levő hegy további használatától és minderről írjon számára jelentést. — Hátlapján azonos kéz írásával: Viris discretis et honestis, dominis et amicis suis reverendis, honorabili capitulo ecclesie Transsiluane. Eredeti, papíron, hátlapján befüggesztett kerek zárópecsét nyomával, DL 29148. • Közlés: AOkm V. 603-604. — DocRomHist C, X. 147-149, 445 (román fordításban is, hasonmással). • Regeszta: DocVal 123.