Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

666. 1352. augusztus 22. (IV. f. in oct. Assumpt. virg.) A Clusmonostra-i Szűz Mária egyház konventje előtt Mannus Kalyan-i nemes a saját és megfelelő megbízólevél alapján anyai testvére (fr. u.): Bertalan nevében, bizonyos szükségektől szorongattatva, a jelenlevő Bertalan comes Cluswar-i bíró, Walther, Dávid, Zekel (d) János és Remarus magister jegyző Cluswar-i polgárok útján 80 garasával számított 45 ezüst márkában húsz évre zálogba adta a város összes polgárának a Clus vármegyében, az Wyszomus folyó mellett fekvő Vndoteleke más névvel Tarchahaza nevű birtokukat, és a következő feltételekben állapodtak meg: Amennyiben a húsz év elteltével az említett nemesek nem váltják vissza 45 márkáért az elzálogosított birtokot, úgy az összeg kétszeresével tartozzanak; ha viszont a húsz év eltelte előtt ki tudnák fizetni a felvett összeget, a Cluswar-i polgárok kötelesek legyenek azt átvenni, de a birtokot a húsz év elteltéig használhassák; ha a városi polgárok szükségesnek látják a birtok benépesítését, az említett nemesek kötelesek erdőt adni a birtokukon ennek a népességnek; a városi polgárok viszont nem zálogosíthatják el másoknak a zálogba vett birtokot; a nemesek kötelesek saját költségükön megvédeni a Cluswar-i polgárokat mindenféle birtokháborítás ellen; ha Mannus és Bertalan saját költségükön egy malmot építhetnek a Vyszomos folyón, azt engedjék meg nekik, hogy háborítatlanul megtegyék, valamint azt, hogy a malomnál szükségükre egy jobbágyot tartsanak és egy ekényi szántóföldjük legyen. — Hátlapján XV. századi rájegyzés: Super territorio Tarczahaz emptionalis conventus. — XVI. század végéről Diósi Gergely írásával: Super Tarchahaza hog ot molnot is epithesswnk. Eredeti, hártyán, hártyaszalagon függő megrongálódott pecséttel, Kolozsvár v lt, Privilegia, fasc. TT, nr. 28. (DF 281204). • Közlés: KvOkl I. 49-50. — Ub II. 88-89. — DocRomHist C X. 149-151 (román fordításban is). 667. 1352. augusztus 24. (in Bartholomei ap.) János prépost és Szt. István első vértanú váradhegyfoki monostorának konventje átírja 1350. március 31-én kelt saját oklevelét (563. sz.). Tartalmi ái I. Lajos király 1352. november 8-i oklevelében (673. sz.), melyről csak az volt megállapítható, hogy a közlésekor (1873-ban) Gyurits Antal tulajdonában volt, de további sorsa, esetleges őrzési helye ismeretlen. 1 Közlés: HOkmV, 211,450. I i Regeszta: ZsOkl IX. 1185. sz. 668. 1352. szeptember 16. (Bude, dom. p. Exalt. s. cr.) I. Lajos király a váradhegyfoki (de promontorio Waradiensi) Szt. István első vértanú-konventnek. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Tykud-i Chepan, illetve Tyuis-i István, vagy Kawas-i Turul fia: Demeter tartson vizsgálatot Chahal-i Nagy (Magnus) János ama panaszára, miszerint Zaruad-i László fia: Miklós, László nevű testvérének Tergey fiai: Péter és János, Beke fia: Sebestyén, Jakab fia: János, Tordai (d) Miklós és Nagy (Magnus) András nevű famulusaival, továbbá Zaruad-i és Zenthmiklos-i jobbágyaikkal vagy népeikkel augusztus 12én (dom. p. Laurenti mart.), a köztük levő per ellenére, Kene nevű birtokáról 14 szekér gabonát erőszakkal Zaruad-ra és Zenthmiklos-ra vitetett át. Az eredményről neki tegyen jelentést. Belefoglalva a váradhegyfoki konvent 1352. október 6-i jelentésébe (671. sz.), Kemény József gyűjteménye (DF 253443). • Közlés: DocRomHist C, X. 152-153 (román fordításban is). • Regeszta: EMOkl 94. sz. (hibásan szeptember 21-i keltezéssel).