Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

régi szokásjoga szerint e birtokok Michael comes magtalan halála után a királyra kellene szálljanak, megengedi, hogy apjuk leányaira hagyja azokat. Ái a csanádi káptalan 1345. június 9-i oklevelében (265. sz.), DL 3770, 3771 és 37585. — Belefoglalva Lackfi István erdélyi vajda 1346. október 6-i oklevelébe (354. sz.), DL 3812. — Karácsonyi János (TTár 1908. 30-33, nr. 29-32.) és Wertner Mór (EM 21/1904. 455-456) szerint az átírásokra vetődött gyanú ennek az oklevélnek a hitelességét is kérdésessé teszi. A DIR C, veacul XIV, vol. IV. 565. szintén hamisítottnak tekinti. A külső ismertetőjelek vizsgálata alapján azonban a csanádi káptalan átirata hitelesnek fogadható el, de Lackfi István vajdának ma már csak az erdélyi káptalan 1346. december 1-jei ái-ban ismeretes átíró oklevele mutat valóban gyanús formákat. A regesztában a DL 3770 névalakjai szerepelnek. • Közlés: AOkm IV. 511-512. — Ub II. 3132. • Regeszta: CDHung XI. 472. — Transilvania 4/1871. 216 (Moldovanu §t), — Hurmuzaki 1/1. 698-699. IJJ 265. 1345. június 9. (f. V. p. Corp. Chr.) A Chanad-i egyház káptalana [Danyel fia:] Michael comes kérésére privilegialis formában átírja I. Lajos király 1345. június 2-i oklevelét (264. sz.). Az oklevél Gylfred magister olvasókanonok keze által kelt. — Méltóságsor: Mihály magister, a székesegyház prépostja, Máté a Szt. Üdvözítő-egyház prépostja, Mihály éneklő-, Bálint őrkanonok, Pál krassói (de Carasso), Miklós marosontúli (Vltramarosiensi) főesperes, Péter, István, Mihály, Gergely és Balázs kanonokok. — Hátlapján XV. századi kéz írásával: Das yst der gnod pryff. Eredeti, hártyán, függőpecséttel, DL 3770. — Ái a kolozsmonostori konvent 1416. február 17-i oklevelében (DL 3771). — Ái Zsigmond király 1427. március 4-i oklevelében (DL 37585). — Karácsonyi János (TTár 1908. 29. sz.) és Wertner Mór (EM 21/1904. 455^456.) szerint az oklevél szabályos diplomatikai formái ellenére azért tekintendő hamisítottnak, mert a benne átírt királyi oklevél tartalma volt hamisított. • Közlés: Ub II. 32-33. • Regeszta: CDHung XI. 472. • Pecsét hasonmása: MTTár 2/1855. 13. sz. (Jerney J.). 266. 1345. június 22. (in Sancto Emerico, f. IV. a. Nat. Ioh. bapt.) Péter erdélyi alvajda a Colosmonostra-i konventhez. István (m) erdélyi vajdának és Zonwk-i ispánnak [1344.] október 20-án (XXII. d. Mich. arch.) Thorda-n kezdett közgyűlésén Gábor fia: János és István fia: András, Dengeleg-i nemesek, az előbbi erdélyi vajdának: Miklósnak az oklevelével bizonyították, hogy a Dengeleg-i határ egy darabjáért néhai Dewa-i Márton fiai: Simonnal, Tamással és Demeterrel folytatott perükben, fogott bírák segítségével, úgy egyeztek ki, hogy a vitás földet öt részre osztják és két rész nekik, három rész pedig a másik félnek marad. Amikor azonban Miklós vajda embere foganatosítani akarta a megállapodást, Simon - fiainak: Miklósnak és Mártonnak a nevében - másik két testvérét is kényszerítette, hogy mondjanak ellen az ő beiktatásuknak. Ezért aztán István vajda, az erdélyrészi nemesekkel együtt, Simont hatalmaskodás címén elmarasztalta. Küldje ki tehát tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Kydew-i Antal, Henke (d) Péter, Ywke fia: László alvajdai emberként iktassa be Dengeleg-i Jánost és Andrást a nekik járó két részbe. Belefoglalva a kolozsmonostori konvent 1345. július 20-i jelentésébe (271. sz.), DL 28902. • Közlés: ArhlstRom 1/2004, nr. 1, pag. 51-52 (hibásan június 23-ra keltezve, Diaconescu M.). 267. 1345. június 24. (in Mylunbak, in Ioh. bapt.) Szászsebes elöljárósága, Péter comes, Nikolaus villicus, Henczmann villicus, Hermann mészáros, Hermann fiai: Nikolaus és Hermann, Kürschner (pellificis) fiai: Johann és Nikolaus szenátorok tanúsága