Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI

tehát a békeszerződés rendelkezéseire való tekintet nélkül való folytatását határozza el, 2) méltóztassék állást foglalni abban a kérdésben, hogy eltérhetünk-e at­tól az eddigi állásponttól, amely szerint a német vagyon a passzívákkal együtt száll át a Szovjetunióra, s amelynél fogva sem a passzívák törlését nem ren­delhetjük el, sem azok rendezését - ami hozzávetőleg mintegy 500 millió forint terhet jelent -, a magyar kormány nem vállalhatja; 3) méltóztassék határozni arra vonatkozólag, hogy a márkában fennálló német követelések átszámításánál továbbra is azt az álláspontot foglaljuk-e el, hogy 1 márka = 25 fillér, vagy pedig ennél magasabb kulcs is elfogadha­tó-e. Itt, a fentebb e tárgyban kifejtetteken felül, utalok arra, hogy 1 márka 1945. január 20-i értéke a Magyar Nemzeti Bank vizsgálata szerint - a bankjegyforgalom növekedése arányában feltételezett elértéktelenedés alapján 47 fillér, - a márkabankjegy 1944 végén és 1945. január végén Svájcban történt jegyzése alapján 17 fillér, -a különféle „Sperrmarkok" svájci jegyzése alapján 33 fillér, -a dollár zugárfolyama alapján 11 fillér, -a most említett 4 árfolyam átlaga alapján pedig 27 fillér lenne, szemben a szovjet részről kívánt 3 forint 07 fillérrel; 4) méltóztassék dönteni arra nézve, hogy a Dunai Repülőgépgyár és a Ma­gyar Waggongyár esetében eltérhetünk-e attól az álláspontunktól, hogy a tartozás összegét csökkenteni kell a fentebb részletezett tételekkel; 5) méltóztassék állást foglalni abban a kérdésben, hogy mekkora az a leg­magasabb összeg, amely a német vagyon átadásával kapcsolatos függő kér­dések egyességi rendezése céljából felajánlható. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban megemlítem, hogy részünkről április 9-én 10 millió dollárnak megfelelő forintösszegű egyességi ajánlat tétetett. Az ajánlat megtételénél az volt a kiindulási pont, hogy a német követelések összege, a magyar álláspont szerint, kereken 3,5 millió dollár, amiből kb. 2 millió dollár a Dunai Repülőgépgyár és a Magyar Waggongyár tartozása. Ez a 3,5 millió dollár azonban a részletes kimutatás eredményeként még növe­kedhetik, s ezen felül a magyar kormány a Fegyverszünet Egyezmény értel­mében felelős az átadott vállalatokban 1945. január 20. és az átadás idő­pontja között keletkezett, az eddig folytatott vizsgálatok eredménye szerint kb. 1,5 millió dollár összegű károkért is. Végül kétévi kamatot is számításba kell venni. Erre való tekintettel, úgyszintén abból a célból, hogy az összes német követelések, az átadott vállalatokban keletkezett károk, továbbá a Potsdami Egyezmény alapján támasztható, eddig még nem érvényesített minden igény kiegyenlíttessék, és így a német vagyon átadásával kapcsola­tos minden kérdés lezárható legyen, 10 millió dollár felajánlása látszott cél­szerűnek, amiből a magyar kormány által eddig a német követelésekre és kárigényekre már fizetett 24 millió forint levonandó lett volna. Az ajánlat

Next

/
Oldalképek
Tartalom