Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
szerződés 26. cikk 7. pontja alá esőnek, s emiatt az ezzel kapcsolatos kívánság teljesítése annál inkább veszélyes, mert precedensül szolgálhatna hasonló kérelmek más oldalról való előterjesztésére. c) A szovjet és a szovjet-magyar vegyesvállalatok anyag-, hitel és devizaellátása tekintetében a Szovjetunió a magyar vállalatokkal azonos elbánást kért; ez a kérés indokolt mindazokban az esetekben, amikor a szóban lévő vállalatoknál megvannak mindazok a feltételek, amelyek az azonos szakmában működő magyar vállalatoknál fennforognak (tehát pl. szövetkezetnek biztosított kedvezményre nem tarthat igényt egy nem szövetkezetként működő szovjet vagy vegyesvállalat. d) kérte a Szovjetunió annak lehetővé tételét, hogy a szovjet és a vegyes vállalatok osztalékából őt megillető részt transzferálhassa. Ezzel kapcsolatban kérte továbbá az őt megillető osztalék és nyereség adómentességét, osztalékelőleg transzferálását, a transzfer céljára szabad valuta rendelkezésre bocsátását és a szóban lévő vállalatok mentesítését az osztalék mértékét korlátozó rendelkezések alól. E kívánság kapcsán a Szovjetunió hivatkozik az 1945. évi szovjet-magyar gazdasági egyezmény 5. szakaszára. Ebben kilátásba helyeztetett, hogy a magyar kormány lehetővé teszi az egyezmény hatálya alatt keletkezett szovjet-magyar vegyesvállalatok osztalékának transzferálását, azzal, hogy az osztalékra vonatkozó elszámolást „a megkötendő pénzügyi és kereskedelmi egyezmények értelmében időszakonként (évenként) lehet megvalósítani, figyelembe véve Magyarország exportlehetőségeit, valamint fizetési mérlegének helyzetét abban az időpontban, amelyben az egyes egyezményeket megkötik." Az egyezményben ezek szerint csak a szovjet-magyar vegyesvállalatokról volt szó, a kizárólag szovjet érdekeltségű vállalatokról azonban nem. II. A főbb kérdéseknek a fentiekben történt ismertetése után 107 a következő kérdésekben kérem a t. Minisztertanács állásfoglalását: 1) Az előadottak szerint a Szovjetunió több esetben a békeszerződésre alapítja követelését. Nevezetesen a Dunai Repülőgépgyárnál és a Magyar Waggongyárnál azzal az indokolással nem ismerte el az egyik levonási tétel érvényesítését, hogy az német adóssal szemben fennálló követelés, amelyről Magyarország a békeszerződés 20. cikkében lemondott. A békeszerződés 26. cikkének 7. pontja alapján pedig arra az álláspontra helyezkedett, hogy az átadott német vagyon nem vonható vagyondézsma alá. A Szovjetuniónak a békeszerződésre való hivatkozása folytán felmerül az a kérdés, vajon jogosult-e a magyar kormány még ma is a békeszerződés rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása mellett tárgyalni a német vagyon átadásáról, vagy pedig csak azokat a vagyontárgyakat adhatja át, amelyeket 107 A sokszorosított eló'terjesztés a mondatnak eddig tartó elsó' felét nem tartalmazza. Csak az ezt követó' részt terjesztették a minisztertanács elé.
