Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
jet kormány meghívására egy bizottsággal Moszkvába utazzam. A tárgyalásokon szóba kerülő' kérdésekről a következőkben van szerencsém a t. Minisztertanácsot tájékoztatni: A tárgyalások anyaga 2 csoportra osztható, éspedig 1) a magyarországi német vagyon átadásának egyes, még függő kérdéseire, 2) a már átadott német vagyonnal kapcsolatos kérdésekre. Az 1) alattinál, tehát a német vagyon átadásának függő kérdéseinél a) a passzívák kérdése és b) a német követelések összegszerűségének kérdése vár megoldásra. a) A passzívák kérdésének lényege az, hogy a Szovjetunió az 50%-os, vagy ennél nagyobb hányadot képező német érdekeltség alapján átvett vagyonnal kapcsolatban a passzívákat nem hajlandó átvenni, s olyan rendelet kibocsátását kéri, amely az említett vagyon passzíváit törli. Ezzel a kívánsággal összefüggésben adatbejelentés rendeltetett el, amelynek eredménye szerint mintegy 500 millió Ft passzíváról van szó. Ebből 120 millió Ft szolgálati illetmény és nyugdíj. b) A német követelések kérdésének megoldását a követelések összegében a szovjet és a magyar álláspont között mutatkozó igen nagy eltérés teszi nehézzé. Nevezetesen ezen a címen a Szovjetunió kereken 2300 millió Ft-ot követel, amivel szemben a magyar jogi álláspont szerint csak 40 millió Ft lenne elismerhető. Az eltérés egyik oka az, hogy a Szovjetunió a márkában fennálló követeléseket 1 márka = 3 Ft 07 fillérrel kívánja átszámítani, ami egyezik a márka és a dollár békebeli árfolyamának megfelelően adódó átszámítási kulccsal. Ezzel szemben a magyar álláspont szerint 1 márka legfeljebb 25 fillérrel vehető számításba, figyelemmel arra, hogy ha a német követelések átértékeléséről egyáltalában szó lehet átértékelésnek - figyelemmel a Fegyverszüneti Egyezménynek a német vagyonok megőrzését elrendelő 8. cikkére - a legtágabb értelmezés szerint is legfeljebb az 1945. január 20-i érték szerint van helye. A pengőre szóló német követeléseknél maga a Szovjetunió helyezkedett erre az álláspontra, s ennek az álláspontnak a honorálásával az ilyen követelések 92 pengő = 1 dollár, vagyis 100 pengő = 12 Ft 63 fillér kulcs alapján számíttatnak át. Ha a márkát a pengőegyenértéken keresztül számítjuk át mai forintértékre, úgy ezen az alapon 1 márkát valójában 21 fillérrel kellene értékelni, s csak a megegyezés szándéka vezette az eddigi tárgyalások során a magyar tárgyaló feleket, amikor a 25 fillérrel leendő átszámítást felajánlották. Az eltérés másik oka az, hogy a Szovjetunió a Dunai Repülőgépgyár és a Magyar Waggongyár tartozásaiból nem von le olyan, igen jelentős összegű tételeket, amelyek nem tekinthetők német hitelezővel szemben fennálló tartozásnak, illetőleg amelyekkel az említett vállalatok és a német megrendelők között kötött szerződés értelmében a tartozás összegét a magyar álláspont szerint csökkenteni lehet. Nevezetesen a Dunai Repülőgépgyárnál a Szovjetunió által követelt egyik tételt, 98,5 millió pengőt (13 millió Ft-ot)
