Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
a magyar kincstár bocsátotta az 1944. június 2-i megállapodás értelmében a Reichsluftfahrtministerium rendelkezésére a Magyar Nemzeti Banknál nyitott „Sonderkonto" „K" számlán, s innen kapta azt a Dunai Repülőgépgyár. Ennél a tételnél tehát nem lehet szó német követelésről; 49.6 millió márkát a magyar álláspont szerint a miatt kell levonni, mert a Reichsluftfahrtministerium a jóváírt előlegekből ezt az összeget visszahívta, úgyhogy ezt a Dunai Repülőgépgyár nem vette igénybe; ez az összeg tehát nem is tekinthető német követelésnek; a szovjet vélemény ezzel szemben az, hogy ez a tétel Németországgal szemben fennálló magyar követelés, amelyről Magyarország a békeszerződésben lemondott; 49 millió márka levonásának az a jogalapja, hogy ez az összeg olyan beruházási költség, amelyet a Dunai Repülőgépgyár az általa szállítandó gyártmányok árában jogosult volt felszámítani; a felszámításra azonban, a termelésnek a gyáron kívül álló okból történt megszüntetése folytán, nem volt teljes mértékben lehetőség; a még el nem számolt beruházási költségeket erre az esetre a Reichsluftfahrtministerium lett volna köteles a repülőgépek megrendelésére vonatkozóan kötött szerződés szerint megtéríteni; szovjet részről a levonást azzal az indoklással ellenzik, hogy az ilyen beruházási költségek megtérítésére nézve a megrendelő Reichsluftfahrtministerummal külön megállapodást kellett volna kötni; 116,3 millió márkával amiatt csökkentendő a tartozás, mert a Dunai Repülőgépgyár ily értékű nyersanyagot és félgyártmányt szállított ki tengelyen a megrendelőnek, mégpedig a Reichsluftfahrtministerum részéről állandó felügyeletet gyakorló Bauaufsicht utasítására; ennek folytán ez az összeg annyival inkább levonandó a tartozás összegéből, mert a nyersanyag és félgyártmány kiszállítására a gyárnak még saját választása alapján is joga lett volna; szovjet részről a kiszállítást a gyár kiürítésével hozzák kapcsolatba, s emiatt sem a kiszállítás szerződésszerű voltát, sem a levonás jogosságát nem ismerik el; 33,5 márka levonására az ad alapot, hogy a háborús kockázat meghatározott hányadban a megrendelő Reichsluftfahrtministeriumot terhelte a munkában lévő, továbbá a kész, de még át nem vett repülőgépekre, valamint az ezekhez szállított összes anyagokra vonatkozóan; szovjet részről nem ismerik el a bombakár címén felszámított szóban lévő összeg helyességét, utóbb azonban hozzájárultak ahhoz, hogy szakértői vizsgálat állapítsa meg a bombakár összegét. A most említett négy márkatétel címén jelentkező különbözet 248,4 millió márka (vagyis a szovjet részről kívánt márka-átszámítási kulcs szerint 762 millió Ft, a magyar átszámítási kulcs szerint 62 millió Ft). A Magyar Waggongy árnál ugyanilyen viták miatt nem jöhetett létre megegyezés 23.2 millió márka visszahívott előlegre, 10.3 millió márka le nem írt beruházási hozzájárulásra, és 11.7 millió márka bombakárra vonatkozóan;