Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI

meg a fizetések teljesítését. Viszont ez nekünk igen rövid idő. Véleménye szerint lehet a békeszerződés figyelembevételével nekimenni a tárgyalásnak úgy, hogy keressük a megoldást Moszkvában egy megegyezés alapján, és kössünk ki egy globális megegyezésnél. Ezt a tárgyaló fél még nem utasította el. Akkor, amikor mi 10 milliós ajánlatot tettünk - nem hivatalos formában történt közlés alapján - tudja, hogy akkor egy 60-70 milliós ajánlatot vártak tőlünk, mint egy reális ajánlatot. Akkor 180 millió dollárnál tartottak az orosz igények. A 10 milliós ajánlat a globális megegyezésnél használhatatlan szám, mert túl alacsony, tehát véleménye szerint globális megegyezés lehetősége fennáll, s ezen az alapon kell keresni. Fontos a megegyezés az átszámítási alapnál. Ok nem ragaszkodnak a 3,07 forinthoz, de a 11 és 14 fillért teljesen lehetetlennek tartották. Összegezve a problémákat, a békeszerződést a magunk részéről azért is fontos figyelembe venni, mert ezen kötelezettségek a békeszerződésből folynak. Azonkívül meg kell kísérelni a megegyezést a globális alapon, egy méltányos fizetési feltételeket tartalmazó megállapodást kell létrehozni, amely figyelembe veszi a hároméves tervet és a stabilizációt, valamint a jóvátételi kötelezettségünket. Ez elől ők soha nem zárkózhattak el. [Gyöngyösi]Külügyminiszter: itt tulajdonképpen egy ténnyel állunk szemben, mégpedig azzal, hogy a Potsdami Egyezmény végrehajtására a békeszerződéssel a megegyezés létrejött. Tehát ez egyaránt kötelez bennünket nem csak a kettőnk viszonyára, hanem internacionális viszonylatban is. Ha nem a Szovjetunióról volna szó, akkor semmiféle vita nem lenne. Ez legfeljebb annyit jelent, hogy a 28. cikk egyelőre még nem hajtandó végre, csak akkor, amikor a békeszerződés hatályba lép. Ellenben hogyan állunk a magunk Parlamentje elé azzal, hogy még a békeszerződés ratifikálása előtt annak valamely cikkét figyelmen kívül hagyjuk. Ez azonban igen fontos politikai kérdés. Ezt a kérdést természetesen annak figyelembevételével kell megoldani, mely bennünket a Szovjetunió irányában kötelez. Tehát akkor, amikor erről a jogi alapról és megállapításról nem térhetünk le, ugyanakkor hajlandónak mutatkozunk a Potsdami Egyezményt a nagyhatalmak kizárásával egymás között rendezni globálisan. Természetesen ezen az általános jogalapon túl vannak a részletkérdések. Ilyen az aktívák és passzívák kérdése. Nagyon jól tudjuk, hogy a Nagyhatalmak és [a] Szovjetunió között eltérő volt a felfogás. A passzíva-aktíva-kérdésben eltérni nem lehet, mert hiszen ebben az esetben annyit jelentene, hogy egy olyan óriási terhet vállalunk magunkra, amelynél tisztára a Szovjetunió jóakaratán múlik, hogy milyen mértékben teszi elfogadhatóvá számunkra ezt a kérdést. A Parlament előtt sem lehet vállalni ezt a felelősséget, mert a békeszerződésben a végrehajtásra vonatkozólag pontos előírás van. Egy másik kérdés, bizonyos kedvezményezése egy vállalatnak. Bármilyen jóindulat is mutatkozhat a mi részünkről, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az Egyesült Nemzeteket a legtöbb kedvezmény joga illeti meg, ez benne van expressis verbis, tehát csak úgy tudja ezt megfogalmazni, hogy a barátságunkra fel hajlandók