Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
vételével folytak, át kell még tanulmányoznia a kérdést. 89 Most a potsdami határozatok végrehajtásánál a szovjet fél arra az álláspontra helyezkedett, hogy itt — miután német érdekeltségeknek az átadásáról van szó, amelyek nem mennek ki az országból — tehát mindegy, hogy német, vagy szovjet tulajdonban vannak. Most azonban, hogy 200 millióra már felnövekedett tartozási összegről van szó, és ellenköveteléseinket a békeszerződés nem engedi érvényesíteni, nem vitás, hogy vállalni kell bizonyos átértékelési alap mellett egy bizonyos összeget és azt kifizetni. A felvetett nagy összeg azonban egy újabb jóvátételnek nevezhető, s magyar tulajdonban lévő vállalatokat kell átadni. Rendkívül súlyosak ezek a követelések, és nézete szerint ezeknek a letárgyalása nem kizárólag és nem elsősorban pénzügyi természetű feladat. Feltétlenül vannak erős politikai vonatkozásai is. Akiküldendő delegáció összeállításánál a gazdasági vonalon kívül, és elsősorban, a politikai vonalat is megfelelően képviseltetni kell. Arra gondolt, hogy a delegációnak a vezetője vagy a miniszterelnök, vagy a külügyminiszter [legyen], és ebben az érdekelt szakminisztereken kívül nagyon célravezetőnek tartaná, ha Rákosi miniszterelnök-helyettes, vagy Gerő közlekedésügyi miniszter is részt vennének. Az ország egész jövőjére nézve olyan súlyos kihatásokkal járó problémának a megoldásáról van szó, hogy úgy politikai, mint gazdasági síkon elő kell mozdítani, és ugyanúgy kell az ezzel járó felelősséget is vállalni. [Nagy] Miniszterelnök: egy hozzávetőleges javaslat hangzott most el a delegáció összeállítására nézve. Elegendőnek tartja azonban válaszként közölni, hogy a magyar kormány ezeknek a kérdéseknek a tárgyalására külön delegációt küld ki. [Bán] Iparügyi miniszter: ezzel már operáltunk. Kértük, hogy míg az új pénzügyminiszter megismerkedik a problémával, halasszuk el a tárgyalásokat, azonban most már feltétlenül meg kell újból indítani. [Gyöngyösi]Külügyminiszter: mindenekelőtt megállapítandó, hogy a potsdami határozat által elfogadottak a békeszerződésben is szerepelnek-e. 90 A moszkvai konferencia igazolta azt, hogy a két megegyezés között nagy ellen89 Rácz Jenő leköszönő pénzügyminiszter, aki az előző hónapokban - Bán Antallal együtt - magyar részről a tárgyalások egyik vezetője volt, 1947. április 10-én keltezett levelében, amelyet utódjához, illetve Bán Antal miniszterhez intézett, összefoglalta az utóbbi hónapokban Budapesten folytatott tárgyalások legfontosabb vitás kérdéseit, és rendelkezésükre bocsátotta az általa előkészített egyezménytervezeteket. A levelet a [25] 174. sz. jkv. a) mellékletében közöljük. 90 A külügyminiszter kérdésfelvetésével kapcsolatban lásd a [8] 157. sz. jkv. b) mellékletét, amely a német vagyon átadása körüli értelmezésbeli differenciákat többek között a Potsdami Egyezmény orosz szövegének az angol és a német szövegtől eltérő, félremagyarázható szóhasználatára vezeti vissza. A békeszerződés 28. cikke rendelkezett arról, hogy „a Szovjetuniónak joga van a Magyarországon lévő s a németországi Ellenőrző Tanács által a Szovjetunióra átruházott minden német vagyonra...". Ez tehát aktívákról és passzívákról nem szólt. A Szovjetunió viszont a kérdést mindvégig a szovjet és a magyar kormány ügyének tekintette, és elzárkózott attól, hogy a németországi Ellenőrző Tanács bármilyen formában beleszóljon a „német vagyon" fogalmának meghatározásába, vagy az egyes vagyontárgyak átadásáról való döntésbe.
