Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
ügyminiszter részéről észrevétel a tekintetben van, hogy a szlovákok által elhagyandó helységekre általában teljes értékű telepítést nem akarunk eszközölni és kérik, hogy a Szlovákiából áttelepülők számára lehetőleg teljes értékű birtokot biztosítsanak. Teljes kártérítésnek megfelelő birtoknagyságot kívánnak. Ez a két pont, amely a két tárca részéről felmerült, különösen az Igazságügyminisztérium részéről. Kétségtelen, ha meg lehetne csinálni, hogy a szlovákok által elhagyott helységekben a birtokpolitikai szempontok szem előtt tartása mellett a települést lehetővé tegyék, az az áttelepülés sikerét nagymértékben mozdítaná elő. A földreform által felszabadult területekre való telepítéssel pedig a kérdést tökéletesen meg lehet oldani. Eldöntendő tehát, hogy 1) a földbirtokreform által felszabadított területek is telepíthetők legyenek, 2) a szlovákok által itt hagyott birtokok minden kikötés nélkül, 3) az a kikötés, hogy 15 holdon alul lehet csak földet juttatni, vagy esetleg határ nélkül engedélyezni a juttatást. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: a rendeletet csak ideiglenes érvénnyel tudná elfogadni. A címben is kifejezésre kell jutni annak, hogy a kérdést egyelőre ideiglenesen rendezzük és annak, hogy ezeknek az áttelepülőknek kártérítési igényük van, amelynek mérvéről és mikéntjéről később fog a törvényhozás intézkedni. Ez azért fontos, mert az egész tárgyalás alatt mindenkor arra hivatkoztunk, hogy a kitelepülök teljes vagyonjogi kártérítésben részesülnek. Ezen a téren sikerült is eredményt elérni. Az ingóságokkal nincs is baj. Az ingatlanoknál az elszámolás a két állam között egy későbbi időpontban történik, előreláthatólag bevonás alá kerül bizonyos müncheni következményekből eredő kötelezettség is 54 , úgyhogy számolni kell azzal, hogy nekünk nem lesz módunkban a magyar államnak ott, ahol földdel nem tudja kielégíteni az áttelepülőket, pénzbeli kártérítést azonnal teljesíteni, hanem csak hosszabb időn keresztül. Tehát a dolog végleges rendezése csak egy későbbi időpontban teljesíthető, ez még egy nagy tárgyalási probléma. A tulajdonképpeni komoly probléma a békeszerződés 5. pontja alapján még hátra van 55 . A rendelet tehát már a címében is viselje, hogy csak ideiglenes rendelkezésről van szó. Itt nem földigénylők földhöz juttatásáról, hanem áttelepülők természetbeni kárpótlásáról van szó. Nem felel meg ennek a gondolatnak, hogy általában a földreformról szóló törvény és végrehajtási utasításának jogi szabályai irányadók ezeknek a birtokba helyezésénél és a föld felhasználásánál. Az a helyzet állna elő, eszerint, hogy az a szlovákiai magyar, aki otthagyja a földjét, akinek a kártérítéséért verekedtünk, ez itt a földreform eljárás szabályai szerint kapna földet, és bizonyos szolgáltatá54 Utalás az 1938. szeptemberi 29-i müncheni egyezménnyel, illetve az azt követő I. bécsi döntés végrehajtásával kapcsolatos egyes vagyonjogi kérdésekre. Csehszlovákia az ennek során őt ért sérelmek orvoslását a békeszerződésre hivatkozva követelte. Ezeket később - a lakosságcsere vagyonjogi problémáival együtt - a Csorba-tói Megállapodás rendezte. 55 A békeszerződés 5. pontja a lakosságcsere lezárulása után Csehszlovákiában maradó magyar lakosság további helyzetének rendezésére vonatkozó tárgyalásokat írta elő a két fél számára.
