Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
Minisztertanács a bejelentést tudomásul vette. 65 69. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: eló'terjeszti javaslatát az Interparlamentáris Unió kairói ülésére áprilisban kiküldendő személyek útlevelei tárgyában. Pártközi megállapodás alapján Károlyi Mihály, Oltványi Imre, Buchinger Manó, Kertész István, Padányi Gulyás Béla, Dessewffy, stb. utaznának ki. A bizottság titkára Molnár Zoltán. Öt személy államköltségen, a többi pedig saját, vagy pártköltségen utazik. Nevezettek diplomata útlevelet kértek. A legutolsó ilyen konferencia résztvevői valóban kaptak is diplomata útlevelet. Ebben a tekintetben azonban nem csak a belügyminiszterrel történt megállapodás köti, hanem ma már az ittlévő külföldi képviseleteknek a gyakorlata is. Kifogást emelnek az ellen, hogy magyar részről diplomata útleveleket adnak, nem kifejezetten külügyi funkcionáriusoknak. Ez visszaélés jellegét viseli magán, mert természetes, hogy egy diplomata útlevelet egész másképpen bírálnak el, vízumok stb. szempontjából, mint a közönséges útleveleket, javasolja, hogy nevezettek szolgálati útlevéllel utazzanak, ebből részükre nem származik semmi hátrány. Kivétel ez alól természetesen Károlyi Mihály, aki mint rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, úgyis diplomata útlevéllel rendelkezik. [Rajk] Belügyminiszter: helyesli a külügyminiszter álláspontját, azonban hozzá kell fűznie, hogy takarékossági szempontból külön szolgálati útlevelet 65 Előterjesztés a jkv. mellett nem található. Miután a két kormány között 1947. január 7-én, illetve 13-án lezajlott jegyzékváltás (lásd a [9] 158. sz. jkv. 51. napirendi pontját és jegyzeteit, illetve e) mellékletét) nem tisztázta az ellentéteket, és nem teremtett alapot a kormánytárgyalásokra, a külügyminiszter Pozsonyba utazott és nem hivatalos tárgyalást folytatott V. Clementis csehszlovák külügyi államtitkárral. (Az erről szóló feljegyzést e jegyzőkönyv b) mellékleteként közöljük.) A tárgyalásokon a lakosságcsere megkezdésének előfeltételéül szabták a szlovákiai magyarok deportálásának beszüntetését, a csehszlovák fél azonban ez elől elzárkózott, sőt ezt követően a széttelepítések üteme fokozódott. Erről a magyar kormány jegyzékben tájékoztatta a nagyhatalmakat. Február közepén - valószínűleg az Egyesült Államok ezzel kapcsolatos nyilatkozatának, illetve a szovjet és jugoszláv kormány intervenciójának is köszönhetően - a csehszlovák kormány hajlandónak mutatkozott a deportálások felfüggesztésére (illetve azt február 25-ével ténylegesen be is szüntette), és üzenetet juttatott el a magyar kormányhoz a tárgyalások felvétele céljából. (Lásd e jkv. c) mellékletét.) Az ennek nyomán 1947. március 2-7-én Prágában folytatott tárgyalások hoztak ugyan bizonyos eredményt, Gyöngyösi János azonban - Nagy Ferenc miniszterelnökkel történt konzultáció után - ismét a tárgyalások megszakítása mellett döntött, mivel a csehszlovák fél nem kívánt tárgyalni a Szlovákiából Cseh- és Morvaországba áttelepített magyarok tulajdonának visszaadásáról, illetve a kitelepítés által okozott károk megtérítéséről. (Lásd a Külügyminisztérium „Értesítő" címmel kiadott tájékoztatójának 1947. évi 1. számát, továbbá lásd: KERTÉSZ, 1995, 261., és BALOGH, 1988, 128-129.) A további fejleményekről lásd e kötetben a [19] 168. sz. jkv. [37] napirendi pontját és a) mellékletét, a [20] 169. sz. jkv. 14., a [21] 170. sz. jkv. 3. és [6] napirendi pontját és a)-b) mellékletét, a [25] 174. sz. jkv. 1., és a [27] 176. sz.jkv. 17. napirendi pontját, valamint DL MT. JKV., a [4] 184. sz. jkv. 16. napirendi pontját és b)-d) mellékletét, az [5] 185. sz. jkv. 39. napirendi pontját és c)-f) mellékletét, a [7] 187. sz. jkv. [69] napirendi pontját és e) mellékletét, a [17] 197. sz. jkv. 21. és végül a [18] 198. sz. jkv. 85. napirendi pontját.
