Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
BEVEZETÉS
ti kérdésekről, kért és kapott szempontokat, utasításokat ezek kezeléséhez. 232 Rendszeressé vált az is, hogy a politikai kérdésekben a Baloldali Blokk által kialakított kötelezőnek számító állásponthoz, elváráshoz kényszerült igazodni nemcsak a Kisgazdapárt, de maga a kormányzat is. Külön fontosságuk volt a pártközi értekezleteknek, amelyek már szinte kötelező határozatokat hoztak a kormány soron lévő feladatairól. Mindezeken túl a Gazdasági Főtanács - gyakran nem csak gazdasági ügyekben nyilvánított véleményt, sőt hozott intézkedéseket a kormány megbízása alapján - vagy gyakran anélkül is. 233 A koalíciós kormányzás jellegzetessége volt az, hogy az egyes pártok a minisztériumokat, szakterületeket kizárólagos birtokukba vették. így a minisztériumok nem annyira a kormány politikáját szolgálták, hanem inkább a tárcát kezében tartó párt érdekeit. 234 Hozzájárult ehhez az a körülmény, hogy 1945 után nem dolgozták ki a köztisztviselők szolgálati pragmatikáját (jórészt a Horthy-korszak - baloldal által gyakran bírált - hagyományai éltek tovább), így a tisztviselők több esetben nem a hivatali elöljáróik, hanem a politikai felettesek elvárásai vagy utasításai szerint jártak el. Megfigyelhető a minisztertanács szerepének fokozott korlátozására irányuló tendencia is. A korábbi időszakhoz képest egyre kevesebb ügyben folytattak beható vitákat az előterjesztések felett. Fontos kérdéseket gyakran levettek a napirendről s a kormány ülésén nem is tértek vissza ezekre, vagy esetleg csak a megváltozott összetételű későbbi kormány idején. Megemlítést érdemel, hogy a Szovjetuniót érintő és érdeklő ügyekben a minisztertanácsi előterjesztéseket javaslatokat gyakran átdolgoztatták, enyhítették - egyben természetesen a magyar érdekek képviseletét is részben feladva -, hogy a nyers tények ismertetése ne sértse a moszkvai vezetők önérzetét, érzékenységét. A minisztertanácsi üléseken a nagyfontosságú kérdések beható elemzése helyett egyre több olyan tárgy került napirendre, amelyeknek csak a miniszterek tájékoztatása szempontjából volt bizonyos jelentőségük. A minisztertanácsi ülések - a jegyzőkönyvekből kitűnően - így tartalmilag fokozatosan kiüresedtek. Feltehetőleg e gyakorlat következtében a jegyzőkönyvek egyre felületesebbek, rosszul fogalmazottak, pongyolább jellegűvé váltak. Ismételten felmerült, hogy egy-egy kérdés törvényhozási úton történő rendezése helyett csak rendelet kiadására kerüljön sor - többnyire úgy, hogy ne az adott kérdést, csak egyes részeit szabályozzák. így lehetőség nyílt arra, hogy a politikai viszonyok változásának megfelelően kiegészítő rendelkezésekkel alapjaiban módosítsák a rendelkezés lényegét. 232 MOSZKVÁNAK JELENTJÜK, 159-215. és MAGYAR-SZOVJET KAPCSOLATOK 1944-1948. 233 A Gazdasági Főtanácsról lásd: TZ mt. jkv., Bevezetés 41-47. p. 234 Lásd többek közt a [23] 172. sz.jkv. 61. napirendi pontját, elsősorban Balogh államtitkár ismételt felszólalását.
