Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
BEVEZETÉS
Mindezeken túl a koalíciós rendszer jellegzetessége volt, hogy kormányon kívüli ellenzéke tulajdonképpen nem volt, így a politikai versengés a kormányon belül játszódott le. Ez egyrészt legyöngítette a demokratikus fejló'dést, a feladatok különböző szempontok szerinti megközelítésének, megvitatásának lehetőségét. Az óhatatlanul többféle helyzetmegítélés viszont elengedhetetlenül a koalíció szétesése felé vezetett. Más megközelítésben a kormány magába foglalta saját ellenzékét. Ennek abszurditását mutatta a Baloldali Blokk létrehozása, ami a munkáspártok részéről szinte szükségszerű, de legalább olyan mértékben káros is volt, mivel a baloldalt fokozatosan, egyre élesebben szembeállította a választásokon többséget kapott Kisgazdapárttal, így a pártok közötti hatalmi harcot, s nem a koalíció által vállalt közös nagy feladatok megoldását segítette. A Kommunista Párt, a Baloldali Blokk irányítója valójában a hatalmi monopóliumért, az ország bolsevizálásáért, a szovjet igények maradéktalan érvényesítéséért harcolt. E cél érdekében tulajdonképpen kezdettől, de 1946 végétől egyre szembeszökőbben minden eszközt, legálisát és illegálisát egyaránt igénybe vett. A baloldal, a politikusok, köztisztviselők közül, de még a kormányon kívül is horthystának, fasisztának bélyegzett bárkit, aki a Kommunista Párt véleményével, magatartásával nem értett egyet. Ennek ellenére a magyar társadalom erős nemzeti érzésére tekintettel - jórészt propaganda céljából maga Rákosi is tett tiltakozó nyilatkozatokat a nemzetet sértő eseményekkel kapcsolatban, 235 Révai Józsefnek pedig külön pártmegbízatása lehetett a szabadságharcos hagyományok németellenes irányzatának ápolását illetően. Hasonló türelmetlenséggel lépett fel a Kommunista Párt a hatalmas világszervezettel rendelkező, s jelentős ellenfélként kezelt katolicizmus, a katolikus keresztény egyház és hívok ellen. Ezen túlmenően is a baloldallal nem rokonszenvező politikusok, személyek ellen minden eszközzel felléptek: 236 megrágalmazták őket, bírósági eljárást provokáltak ellenük. 237 A Kommunista Párt fontos politikai eszközeivé váltak a tömegdemonstrációk, amelyeket a követeléseik szerinti intézkedések kierőszakolása érdekében, illetve az általuk nem kívánatosnak talált események ellen céltudatosan úgy szerveztek, mintha azok a munkások spontán megnyilvánulásai volnának. 238 * „Saját korunk és viszonyaink leírásánál ugyanazon nehézségekbe ütközünk, mint a történetírás, melynek elmúlt korok minden eseményét kellene felismernie, s ehelyett csak vonalakat húz az áttekinthetetlen múlt halott anya235 Lásd pl. e kötet [1] 150. sz. jkv. [34] napirendi pontját. 236 Lásd e kötet [1] 150. sz. jkv. 1. napirendi pontját és a) mellékletét, az [5] 154. sz. jkv. 1., a [9] 158. sz. jkv. 29., a [11] 160. sz. jkv. [32] 31. és a [25] 174. sz. jkv. 3. napirendi pontját. 237 Lásd e kötet [13] 162. sz. jkv.-t. 238 Lásd a jelen kötet [3] 152. sz. jkv. [10] napirendi pontját és b-c) mellékletét.
