Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
Az egyezményt kiegészítő megállapodások mind a szállítási kötelezettséget, mind pedig a gépi berendezések jóvátételbe beszámító dollárösszegét némileg módosítják. Ugyancsak szerepelnek leszerelés útján szállítandó gépi berendezések a jugoszláv jóvátételi egyezményben is, ezek azonban a Szovjetuniónak szállítandó berendezések mellett aránylag kis tételt reprezentálnak. A gépeket és berendezéseket az államkincstár vette igénybe, így a tulajdonosokat a kincstár kártalanítani köteles. A leszerelt gyárak tulajdonosai káruk megtérítése fejében a teljes forgalmi értékre tartanak igényt. A kártalanításnak ebben az összegben való biztosítása azonban az ország jelenlegi pénzügyi és gazdasági helyzetében nem lehetséges. Az államkincstár nézetem szerint csak oly összeget téríthet kártalanítás fejében az érdekeltnek, amily összeggel a leszerelt üzemeknek a jóvátételbe való betudása révén gazdagodott. A kártalanítás alapja tehát csak a jóvátételi egyezményekben szereplő érték lehet. Viszont jelenleg még ennek az összegnek az azonnali kifizetését sem vállalhatjuk magunkra, hanem kötelezettségünk fejében kötvényeket bocsátanánk a leszerelt üzemek tulajdonosainak rendelkezésére. Tekintettel mégis arra, hogy egyes üzemeknek helyreállítása az ország újjáépítése érdekében már most elengedhetetlenül szükséges lehet, elvileg biztosítani kell annak a lehetőségét is, hogy ezek az üzemek a kibocsátandó kötvényekre, amennyiben ezt az ország közgazdasági érdeke megkívánja, - a pénzügy- és az iparügyi miniszter által szükségesnek ítélt esetekben és az általános hitelpolitika elveivel összeegyeztethető keretben - a Magyar Nemzeti Banknál lombardkölcsönt vehessenek fel. A leszerelt üzemek tulajdonosait ért az a károsodás, amely az előzőkben ismertetettek szerinti kártalanítás összegén túl jelentkezik, ugyanolyan elbírálásban részesül, mint a háborús kár. Felmerült természetesen az a kérdés is, hogy a kibocsátandó kötvény milyen értékre szóljon. Az érdekelt üzemek vezetőivel folytatott tárgyalásokon az a vélemény alakult ki, hogy miután a jóvátételi egyezményekben a leszerelt üzemek észak-amerikai egyesült államokbeli dollár értékkel vannak felvéve, és az államkincstár által rendezni szándékolt összeg azonos a jóvátételi egyezményekben szereplő összeggel, ami egyúttal az államkincstár gazdagodásával is egyenlő, a helyes megoldás az, ha az értékpapírok $ értékben bocsáttatnak ki. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kötvénytulajdonosokat dollárban fizetendő összegek illetik meg. A fizetések - amelyek rendjét külön rendelet szabályozná - természetesen csak forintban történhetnek. mertetése a dokumentum kommentárjában található. Lásd még: BALOGH-FÖLDESI, 1998, 28-37.
