Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
ország a német tulajdonban lévő vagyontárgyakat a Szovjetuniónak köteles átadni. Vannak azonban vitás ügyek, amikor a tulajdonjog kérdése nincs tisztázva. Ilyen esetek már kerültek a minisztertanács elé is, mert vannak olyan esetek, amikor nem állapítható meg pontosan, hogy német tulajdon-e, esetleg átmenetileg volt csak az, vagy valami egyéb zavar van. A minisztertanácsnak az volt az álláspontja, hogy próbálják ezeket a kérdéseket az orosz hatóságokkal a legnagyobb méltányossággal elintézni és ehhez képest a munkát folytatni. 23 A technikai lebonyolítás ilyen esetekben az, hogy amikor az átadás megtörténik, a jegyzőkönyvhöz egy záradékot fűz a magyar kormány, amelyben leszögezi, hogy amennyiben később a tényállás másképp alakul, abban az esetben a magyar kormány ahhoz képest kéri az orosz hatóságok intézkedését, és állásfoglalását. Konkrét esetek vannak, amelyekben valóban zavaros a tulajdonjog kérdése. Ezért a Jóvátételi Hivatal ezeket a vagyontárgyakat átadta, természetesen záradék mellett, az oroszoknak, később azonban a tulajdonosok bebizonyították, vagy vitássá tették, hogy nem német tulajdon az illető vagyontárgy, viszont ezzel kapcsolatban az orosz hatóságok nem reagálnak, sőt elzárkóznak a tárgyalás felvétele elől. Azért kell minisztertanács elé hozni a problémát, mert a felelősség az egész minisztériumot terheli. Ugyanis ezen tények erejénél fogva a magyar kormány az igénylőkkel szemben kétszeri fizetés veszélyének van kitéve, mert az átadás jóhiszeműsége vitatható lesz. A minisztertanács foglaljon álláspontot, vajon elég-e, ha ilyen esetekben egy jegyzőkönyv vétetik fel, és a munka menjen tovább, avagy a kormány maga járjon közbe az illetékes orosz hatóságoknál, hogy a felelősséget magáról elhárítsa. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: mi a Miniszterelnökség konkrét javaslata a kérdésben? Dr. Balogh István [államtitkár]: erélyesebben kellene sürgetni az orosz hatóságoknál, hogy foglalkozzanak a kérdéssel, mert azt nem lehet csak úgy hallgatólag tovább vinni. Legalább ilyen nyomai legyenek a magyar kormány álláspontjának akkor, amikor majd az érdekelt országok, Hollandia, Svájc vagy Ausztria reklamálja javait. Szakasits Árpád államminiszter: ezzel a kérdéssel már foglalkozott a minisztertanács és akkor az volt az álláspont, hogy az igazságügytől jogi véleményt kérnek, a Külügyminisztérium pedig nemzetközi jogi vonatkozásban foglal álláspontot. Ezen az alapon induljunk el az oroszokhoz, és ott próbáljunk egy mindenkit kielégítő méltányos megállapodásra jutni. Most is az a véleménye, hogy ez a helyes út. 24 23 Előzményéről lásd: TZ MT. JKV., Bevezetés, 48-50, illetve a [8] 75. sz. jkv. 14. napirendi pont; NF MT. JKV. 1946, a [29] 112. sz. jkv. 73., az [56] 139. sz. jkv. [11], a [64] 147. sz. jkv. 2. napirendi pontját és a) mellékletét, valamint uo. a [66] 149. sz. jkv. 60. napirendi pontját. 24 Gyöngyösi János külügyminiszter már 1946. december 7-én kelt minisztertanácsi előterjesztésében (2923/1946. KüM F0) azt javasolta, hogy e kérdéskör megnyugtató rendezését illetően a kormány kérje ki a német javak Szovjetuniónak történő átadásáról szóló Potsdami Egyezményt létrehozó nagyhatalmak állásfoglalását. Lásd a jelen jkv. b) mellékletét. Az előterjesztést azonban nem tárgyalta a minisztertanács, az érdekelt három nagyhatalom vezető-
