Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
Dr. Balogh István [államtitkár]: meg kell tehát kérni a külügyminisztert véleményének nyilvánítására. [Nagy] Miniszterelnök: annak a ténynek erejénél fogva, hogy az oroszok nem hajlandók velük tárgyalni, a külföld minket közvetlenül tesz felelőssé. Dr. Balogh István [államtitkár]: ha záradékot [megváltoztatnánk és kérnénk, hogy amennyiben ebből magánjogi igény támasztódnék, az anyagi felelősséget is az oroszok vállalják, ez lenne a jó megoldás. Ezt azonban az oroszok nem akarják aláírni. [Erőss] Közellátásügyi miniszter: a potsdami egyezménnyel kapcsolatos kérdésekben azt kell elsősorban tisztázni, ki illetékes dönteni abban az esetben, ha a Jóvátételi Hivatal vegyesbizottsági része az oroszokkal nem tud megállapodni? [Rácz] Pénzügyminiszter: csakis a minisztertanács. [Erőss] Közellátásügyi miniszter: eddig az utasítása az volt ennek a bizottságnak, hogy minden olyan esetben, amikor félig-meddig megnyugtató adat merült fel arra, hogy az illető tulajdon német vagyon, azt át kell simán adni. Ez így is történt. Számos, és rendszerint nagyobb értékű vagyonnál fordul elő, hogy vitathatatlanul teljes értékű bizonyíték van arra, hogy nem német tulajdon, de ezeket a bizonyítékokat az oroszok nem fogadják el, csak akkor, ha a Bécsben működő Ellenőrző Bizottság 25 adja ki. Hiába ad ki az illető külföldi kormány akármilyen meggyőző igazolványt, az orosz bizottsági tagok nem fogadják el, csak ha a bécsi Szövetséges Ellenőrző Bizottság igazolja. Bécs pedig erre nem hajlandó. Ilyenkor a magyar bizottság kijelenti, hogy nem tudja átadni, mert terheli a felelősség. A Gazdasági Főtanács, felülbírálván a döntést, rendszerint átadja ezeket a vagyontárgyakat. Fokozatosan érkeznek külföldről bejelentések, melyekben megállapítják a mi felelősségünket és a magyar állammal szemben akarják követeléseiket érvényesíteni. Ez az egyik kérdés. A másik kérdés az, hogy az Ellenőrző Bizottság orosz részlegével megállapodást kell létesíteni, hogy mi az eljárás, ha megegyezni nem tudunk és abban a kényszerhelyzetben, hogy a formát nem fogadják el ihez javasolt megkeresés elküldésére sem került sor. A követek útján azonban tájékozódott a külügyminiszter a nyugati nagyhatalmak és az érdekelt kelet-európai országok állásfoglalását illetően, lásd e jkv. b) mellékletét és kommentárját. A Miniszterelnökség iratai között ugyanitt található egy 1946. december 14-én kelt további minisztertanácsi eló'terjesztés, amely felvetette, hogy mivel a vitás német tulajdonjogok végleges tisztázására irányuló kezdeményezésekkel kapcsolatban orosz részről halogatás volt tapasztalható, nem lenne-e szükséges e javak átadását az alapkérdések tisztázásáig felfüggeszteni. Ennek az előterjesztésnek a minisztertanácsi ülésen történő tárgyalására szintén nem került sor. Mindkét eló'terjesztés előadóívére rávezették - olvashatatlan aláírással ellátva - a következőket: „Elintézetlenül megtalálva 1951. VII. 17-én." MOL-XrX-A-l-j-1946-XXVII/a-23 634. 25 A szövetséges hatalmak között nem jött létre megállapodás arról, hogy mi számít - elsősorban az Anschluß utáni Ausztria vonatkozásában - német vagyonnak. Ezért kérte ki a magyar kormány az e tekintetben nagyobb tájékozottsággal rendelkező Ausztriai Szövetséges Ellenőrző Bizottság véleményét a vitás esetekben.
