Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
BEVEZETÉS
sát, fokozott ellenőrzését szolgálta. A kormány az infláció utáni hónapokban a pénzforgalom szigorú csökkentése útján is igyekezett tartóssá tenni a stabilizáció nehezen elért eredményét. Ez a centralizált utasításos módszerek erősödését vonta szükségképpen maga után, ami a kiépülő új rendszer szerves részévé vált. AGF havonként hozott határozatokat a bankjegyforgalomról és igyekezett ezeket minden eszközzel betartatni. A pénzügyi kormányzat megszűntette ajóvátételi szállításokra a vállalatoknak nyújtott előlegeket és - ezeket a felhasználás ellenőrzésére nagyobb lehetőséget biztosító bankhitelek formájában biztosította. A stabilizáció után a Magyar Nemzeti Bank újraértékelt mérlegének elkészítésekor megállapodás született arról, hogy a bank nyereségéből az üzletvitelhez szükséges tőke biztosítása után fennmaradó rész az államot illeti. 85 Később kiegészítették ezt a magállapodást azzal, hogy a bank váltóleszámítolási kamatjövedelmének egy részét az államnak köteles átadni. Ez utóbbi intézkedés indoklása hangsúlyozta, hogy a „leszámítolási kamatláb megállapítása állami elhatározás következménye, tehát a Magyar Nemzeti Bank csakis ily módon juthat jövedelemhez anélkül, hogy annak megszerzése tekintetében anyagi áldozatot vagy felelősséget kellene vállalnia. Ily körülmények között joggal kérhet tehát az állam abból a jövedelemből részesedést, amelyet elsősorban az állami hatalom biztosított a Bank számára." 86 A munkáspártok leállították a pénzügyminiszter azon kezdeményezésének továbbvitelét, hogy a Magyar Nemzeti Bank aranykészletének egy részét Svájcban vagy valamely más alkalmas országban helyezzék letétbe abból a célból, hogy az erősen csökkent devizakészlet folytán akadozó nyersanyag-behozatal céljára könnyebben kaphasson külföldi kölcsönt az ország. 87 Az egyébként ésszerűnek látszó javaslatot a munkáspártok feltehetőleg azért is ellenezték, mert az amerikaiaktól nehezen visszakapott aranykészlet Nyugatra történő kimentésétől tartottak - ami esetleg nem is volt idegen egyes körök elképzelésétől. 1946 végén, de főleg 1947 elején az úgynevezett összeesküvési ügy légkörében felerősödtek a gazdasági élet kézbevételére irányuló baloldali törekvések. A munkáspártok már 1945-től kezdve ismételten felvetették a bankok, pénzintézetek állami ellenőrzésének kérdését, de ez a Kisgazdapárt ellenállása folytán ismételten lekerült a napirendről. A Kisgazdapárt attól tartott - éspedig nem alaptalanul -, hogy a politikai téren sem simán működő koalíciós párt-együttműködésnek a magángazdaság kényes és érzékeny területére való átvitele az ország gazdasági életére katasztrofális következményekkel fog járni. 88 Hosszas pártközi viták után 1947 tavaszán végül megállapodás született arról, hogy a pénzügyminiszter által a Pénzintézeti Központ I. 85 Az államnak azonban ebből a forgalomban volt adópengőjegyek beváltásával kapcsolatos kötelezettségeit kellett teljesítenie s a bankkal szembeni adósságait kiegyenlítenie. 86 Lásd az [1] 150. sz. jkv. [63] és a [24] 173. sz. jkv. [80] napirendi pontját. 87 Lásd a [20] 169. sz.jkv. 84. napirendi pontját. 88 PÁRTKÖZI ÉRT., 395-409.
