Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
27. [Rácz] Pénzügyminiszter: előterjeszti 198 670/1946. számú javaslatát a Magyar-Szovjet Bauxit Alumínium Társaságok létesítése tárgyában kötött szerződések alapján behozatalra kerülő áruk vám és más köztartozás-, valamint behozatali engedélymentes vámkezelése tárgyában. Minisztertanács az előterjesztést elfogadta. 27 28. [Bárányos] Földmívelésügyi miniszter: bejelenti, hogy a tárgysorozaton 1. sorszám alatt felvett előterjesztését a Nemzetgyűlés a tegnapi napon elfogadta. Dr. Balogh István [államtitkár]: annak ellenére szükséges a minisztertanács hozzájárulása. Előzetesen ez csak körözés útján szereztetett meg és a hozott gyakorlat szerint miután körözés elvileg nincs, utólag a minisztertanács hozzájárulása formailag mindig megszerzendő. 27 A198 670/1946. XII. PM sz. előterjesztés utalt arra, hogy a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségének Kormánya között Magyar-Szovjet Bauxit-Alumínium Társaságok létesítése tárgyában kötött, 1946. április hó 8-án aláírt egyezmény (NF MT. JKV. 1946, a [17] 100. sz. jkv. 5. és a [28] 111. sz. jkv. [60] napirendi pontja) értelmében az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. és ennek leányvállalatai (a Viktória Vegyészeti Művek Rt., a Tapolcai Bánya Rt.), a Magyar Bauxitbánya Rt., továbbá a Duna-völgyi Timföld Ipar Rt., amelyeknek korábban német tulajdonban volt aktívái átmentek a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségének tulajdonába, átalakultak vegyes, magyar-szovjet bauxit-alumínium részvénytársaságokká, oly módon, hogy a részvénytársaságok mindegyikében a két fél egyenlő részesedéssel rendelkezett. Az említett egyezmény alapján a szovjet fél különböző berendezéseket szállított az alaptőkéhez való hozzájárulásként. A részvénytársaságok ezekre a (külföldről beérkező) vagyontárgyakra vám- és más köztartozás alóli mentességet, továbbá a behozatali engedély bemutatásának kötelezettsége alóli felmentést kértek. A pénzügyminiszter rámutatott arra, hogy a vámtarifáról szóló 1924: XXI. tc, illetőleg a vámjog szabályozásáról szóló 1924:XIX. tc. nem tartalmazott olyan rendelkezést, amelynek alapján a tőke-hozzájárulásként (apportként) behozatalra kerülő áruk vámmentességben részesülhetnének. Megemlítette továbbá, hogy a közös vállalatok létesítéséről szóló államközi egyezmény 13. cikke is csak az egyezményből folyó szerződések és jogügyletek adó- és illetékmentességét biztosította, így azon adók és illetékek esetében, amelyek az alaptőke felemelésével, vagy leszállításával, új részvények kibocsátásával, vételével és eladásával, illetve a szindikátusi egyezményekkel és szállítási szerződésekkel voltak kapcsolatosak. Az egyezményben tehát a vámra, - amely mind az adótól, mind az illetéktől teljesen különböző közszolgáltatás -, nem történt utalás. Nem tekintette azonban kétségesnek a miniszter a szerződő feleknek azt az intencióját, hogy a részvénytársaságok alaptőkéinek a szovjet félre eső része erejéig teljesítendő apportok élvezzék mindazokat a mentességeket - így a vámmentességet is -, amelyek a közszolgáltatásokat illetően figyelembejöhettek. Ezért javasolta, hogy miként a Magyar-Szovjet Nyersolaj Rt. esetében létrejött hasonló szellemű egyezmény keretében apportként behozatalra kerülő tárgyak vám- és más köztartozását és behozatali engedélymentes vámkezelését a 8710/1946. ME sz. r. (MK július 31., 172/6. sz.) lehetővé tette, ugyanilyen rendelkezést adjanak ki a magyar-szovjet bauxit-alumínium társaságok részére a szovjet fél apportjaként behozatalra kerülő árukat illetően is. Lásd a 24 690/1946. ME sz. r.-et, MK december 22., 293. sz. Lásd továbbá e kötetben a [8] 157. sz. jkv. 20. napirendi pontját.
