Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
[Rácz] Pénzügyminiszter: előterjeszti 208 223/1946. számú javaslatát. A Szovjetunióval szembeni márkakövetelések [sic!] kiegyenlítésénél alkalmazandó átszámítási kulcs megállapítására véleménye szerint három mód kínálkozik. Az első a márka jelenlegi árfolyamának alkalmazása (1 márka = 11 forint-fillér) volna; az a Szovjetunióra mintegy 30 %-kal kedvezőtlenebb volna az általa javasolt átszámítási kulcsnál, de ezzel az átszámítási kulccsal szemben orosz részről az az aggály, hogy nem fejezi ki a márka 1945. január 20-i értékét. A második mód az volna, hogy az átszámítás a márka 1945. január 20-i dollárárfolyamán történjék; erre az árfolyamra nézve azonban adat nem áll rendelkezésre s így az átszámítási kulcs ezen az alapon ma nem állapítható meg. A harmadik mód - amelynek elfogadására a Szovjetuniónak javaslatot tett - annak feltételezésén alapul, hogy a márka és a pengő értékromlása 1945. január 20-ig párhuzamos volt. Ezt az átszámítási módot többek között az is indokolná, hogy a Németországgal fennállott kereskedelmi kapcsolat során a márka-pengő átszámítási árfolyam a most említett időpontig nem változott. Rákosi Mátyás államminiszter: a maga részéről is ezt a megoldást tartja helyesnek. Minisztertanács az előterjesztéshez hozzájárult. 26 a tárca a rendelet ennek megfelelő módosítását. (PIL 283. f. 31. cs. 62. ő. e., 92.) - Lásd a 24 750/1946. ME sz. r.-et, MK december 25., 295. sz. 26 Az előterjesztés hivatkozott a minisztertanács azon korábbi határozatára (NF MT. JKV. 1946, [64] 147. sz.jkv. 2. napirendi pont), hogy a Szovjetunióra átszállott magyarországi német követeléseket a kincstár egyenlíti ki. Ezeknek a túlnyomó részét pengőre, dollárra, illetőleg német birodalmi márkára vonatkozó követelések alkották. A pengőre szóló követelések - olvasható a tárca előterjesztésében - a Szovjetunióval létrejött megállapodás értelmében a pengő 1945. január 20-i értékének megfelelően 92 pengő = 1 dollár átszámítással kerültek kiegyenlítésre. Ez - figyelemmel a dollár hivatalos árfolyamára (11 Ft 62 f) - pengőnként 12,6 forint-fillért jelentett. Ugyancsak 11 Ft 62 f-rel nyertek kiegyenlítést az eredetileg is dollárra szóló követelések. A márkára szóló követelések kiegyenlítése tekintetében azt a javaslatot tette a pénzügyminiszter a Szovjetunió megbízottainak, hogy ezeknél - figyelemmel a márka és a pengő közti értékviszonyra (100:136) - 68 márka vétessék 1 dollárral egyenlőnek, ami márkánkint 17 forintfillért jelentett. A javaslatot a Szovjetunió nem fogadta el, hanem a márkaköveteléseknek 3 Ft 07 filléres árfolyammal való kiegyenlítését kívánta, ami a magyar részről javasolt átszámítási kulcs 18-szorosa volt. Ezt a követelést a szovjet fél arra alapította, hogy a márka árfolyama 136 P volt, ez az akkori (5,15 pengős) dollárkurzussal 27 dollárnak, 27 dollár pedig az 1946. decemberi kurzuson 307 forintnak felelt meg. A Szovjetuniónak ezzel a kívánságával kapcsolatban adta elő a pénzügyminiszter a jegyzőkönyvben szereplő megfontolásait és javaslatát. Az előterjesztésben végül felhívta a miniszter a figyelmet arra, hogy már addig is mintegy 11 millió márka összegű német követelést adott át a kormány a Szovjetuniónak, s hogy az általajavasolt átszámítási kulcs és a Szovjetunió által kívánt árfolyam alkalmazása mintegy 30 millió forint különbözetet eredményezne. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a szóban lévő követelések lehetőleg az általa javasolt átszámítási kulcs alapján legyenek kiegyenlíthetők.
