Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI

nemzetgyűlési beszámolóján a teljes kormány részt vegyen. A költségvetés olyan előrehaladása a magyar demokráciának, hogy messzemenően ki kell fejezni annak jelentőségét. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: leszögezi, hogy általában kívánatos lett volna részleteiben is letárgyalni a kérdést. Belátja, hogy végigmenni egyes tételein lehetetlen, de alkalmat kellett volna adni rá, hogy észrevételeit megtehesse. Az idő rövidsége miatt ez nem volt lehetséges, azt is tudomásul veszi, amit a pénzügyminiszter közölt vele, hogy régebben ez nem volt szokás és csak a keretköltségvetést terjesztették a minisztertanács elé. A múlt bennünket nem kötelez arra, hogy ez precedenst képezne a jövőre nézve. Van-e a pénzügyminiszternek olyan természetű bejelentése, amely az összkormányzatot érinti, megmagyarázza-e és aláhúzza-e a költségvetés felépítésének alapvető elgondolásait és mintegy kiemeli-e azokat a szempontokat, amelyek a nyomtatás összeállításánál érvényesültek? Magát azt a tényt, hogy van költségvetésünk, nagyon fontosnak tartja természetesen, ha vannak is olyan tételek, amelyek bizonyos változást fognak szenvedni, akkor is óriási lépés. [Rácz] Pénzügyminiszter: az az észrevétele, hogy tételes intézkedések adnak módot az esetleges gazdasági helyzetnek megfelelő változtatásokhoz. A Gazdasági Főtanács ezt a kérdést bármikor felvetheti, természetes, hogy póthitel formájában a hitelek fokozhatok, bizonyos rugalmasságra mód van a költségvetési év folyamán. Pártvonalon is mód van a kifogások felvetésére. Az expozéval kapcsolatban két olyan előterjesztést tesz, amire a kormány előzetes hozzájárulását kéri. 1. A gazdasági élet irányítása tekintetében fokozott tervszerűség érvényesítésére, a 2. bejelenti [sic!], hogy a kormány jóváhagyásával a legutóbbi napokban a Szövetséges Ellenőrző Bizottság vezetőjéhez fordult, annak kérésére, hogy tegye lehetővé a nemzetközi újjáépítési bankokkal való kapcsolatok felvételét.

2 Végül kéri a minisztertanács 2 Az 1. sz. javaslatra nézve lásd: FORRÁSOK, DL, 383-387. A 2. sz. javaslatot illetően lásd e kötet [8] 157. sz. jkv-ének c) mellékletét. A Nemzetközi Újjáépítés és Fejlesztés Bankja az Egyesült Nemzetek által 1944. július 1-22-e között BrettonWoodsban tartott Nemzetközi Monetáris és Pénzügyi Értekezlet határozata alapján létesült. Célja az volt, hogy a háború utáni újjáépítést és a szegényebb országok megsegítését előmozdítsa. A Nemzetközi Újjáépítés és Fejlesztés Bankjába való belépés feltétele volt, hogy az adott állam csatlakozzék a Nemzetközi Valutáris (vagy Monetáris) Alaphoz, ami az ország gazdasági fejlettsége szerinti tagsági kvóta befizetésével járt együtt. A befizetésekből létrejött pénzügyi eszközök alapján segítette a Nemzetközi Újjáépítés és Fejlesztés Bankja (ami valójában nem bank, hanem szervező- elosztószerv volt) a résztvevő országok külkereskedelmének fellendítését, átmeneti fizetési zavaraik áthidalását, devizaellátási gondjaik enyhítését, beruházásaik támogatását, új munkaalkalmak létesítését. Ehhez a szervezethez csatlakozott az Egyesült Államok Export-import Bankjának a világkereskedelem fellendítését célzó áruhitellel kapcsolatos garanciavállalási támogatási akciója. A washingtoni magyar követség 1946. októberében ismételten felhívta a magyar kormány figyelmét - az egyoldalú szovjet kereskedelmi és pénzügyi kötelezettségvállalással szemben ezekre a nyugati gazdasági kibontakozási lehetőségekre. (MOL XLX-A-1-J-1946-XVI-12 476., valamint 12 763.) A pénzügyminiszter ezek alapján írásban kérte a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökétől az említett szervezetekhez való csatlakozás engedélyezését. Szviridov altábornagy azonban - az MKP tartózkodó állásfoglalását is figyelembe véve - határozottan elle-