Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

BEVEZETÉS

téséhez Sztálin azzal a feltétellel járult hozzá, hogy az új román kormány vállaljon felelősséget Erdély rendjéért és nyugalmáért, a nemzetiségek jogainak biztosításáért. Erre Groza miniszterelnök ígéretet tett a szovjet kormánynak.

37 1946 novemberében a választásokon a Magyar Népi Szövetség 29 képviselője került be a bukaresti parlamentbe. Petru Groza miniszterelnök a magyarok iránti barátságának ismételten jelét adta, többször is kinyilvánította, hogy a Magyarország és Románia közötti vámuniót kedvezőnek találná, 1947. május 2-án pedig 100 tagú delegációval Budapestre látogatott.

38 Aromán politikának ezt a magatartását befolyásolhatta az is, hogy mindkét ország a vesztesek oldalán fejezte be a háborút, és miután Erdély egy részének hovatartozása még nyitott kérdés volt, kedvező benyomást kívántak kelteni a békeszerződéseket fogalmazó hatalmaknál. De talán annak átlátása is szerepet játszott politikai magatartásuk alakulásában, hogy a két nem szláv nemzet egymásra találását a kelet-európai kis államok együttműködése szempontjából hasznosnak remélték. Ugyanakkor a hagyományos nacionalista közhangulat is jelen volt Romániában, ami bántóan érintette a magyar lakosságot: folyamatosan csökkentették a magyar köztisztviselők számát; a bíróságok a háborús bűncselekmények tárgyalása során a magyarokkal szemben szigorúbb ítéleteket hoztak; nem ismerték el a hatóságok az 1940-1944-ben Magyarországra költözött, majd 1945 után Erdélybe visszatelepült személyek román állampolgárságát, aminek vagyonjogi kihatásai is voltak; a magyar iskolák nem kaptak megfelelő, a román iskolákkal azonos állami támogatást; folyóiratokat, könyveket nem lehetett Magyarországról Romániába bevinni és terjeszteni. A romániai magyarság sérelmei azonban gazdasági téren voltak a legsúlyosabbak, így a földreform során a magyar nemzetiségűektől a törvényes birtokminimumnál kisebb földeket is kisajátítottak, másrészt a magyar parasztság a román parasztokhoz viszonyítottan számarányánál kisebb mértékben részesült fóldjuttatásban. (Ezeket a jelenségeket a Külügyminisztérium figyelemmel kísérte, de a kormány érdemben nem foglalkozott velük.) A legnagyobb sérelmet azonban a magyar vagyon zár alá vétele jelentette. Az 1944. szeptember 12-én aláírt román fegyverszüneti egyezmény 8. szakasza arra kötelezte Romániát, hogy akadályozza meg az ellenséges országok (Németország, Magyarország) állampolgárai, vagy ezek területén, illetve az általuk elfoglalt területen lakhellyel bíró személyek tulajdonát képező bármilyen természetű vagyon kivitelét vagy kisajátítását. Előírta továbbá, hogy e vagyontárgyakat a Szovjetunió által megállapított feltételek szerint őrizze meg. Ennek értelmében a román kormány 1945. február 10-én kiadott 91. sz. törvényével létrehozta az Ellenséges Javakat Kezelő és Felügyelő Pénztárt.

39 A törvény végrehajtásáról az 5822 sz. rendelet intézkedett, amely 37 FÜLÖP-VINCZE, 1998, 12. 38 Lásd e kötetben a [22] 171. sz. jkv. 79. napirendi pontját. 39 Casa de Administrare si de Supraveghere a Bunuritor Inamice-ról, - a CASBI-ről lásd NF