Szentpétery Imre: Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 45. Budapest, 2008)

senki semnüféle adót (nullus dux, nullus banus, nullus comes vei baiulus, nec aliquis alius in ducatus nostro Sclavonie descensum vei aliquod tributum vei collectam vei liberos denarios sive marturinas vei denarios ponderis vei hominem computum vei exactionem aliquam sive aliquod onus cuiusquam publicefunctionis quocumque nomine censeatur) ne szedjen; s megerősíti az elődei által a rendnek tett adományokat. Mivel pedig a templomosok bemutatták neki azt a pápai oklevelet (litteras apostólicas), mely felszólítja őt a rendtől elvett birtokok visszaadására — aminek ellenőrzésére V. [= Ugrin] kalocsai érsek, B. [= Bertalan] pécsi és S. [= István] zágrábi püspök kapott felhatalmazást —, jobbágyai tanácsára (deliberato cum iőbagionibus nostris consilio) visszaadat minden, a rendtől elvett birtokot a templomosok olyan értelmű kötelezettségvállalása mellett, hogy a rend nem követel semmit az okozott károk fejében, hanem elfogadja az egyezményt, amely szerint [Kálmán herceg] a továbbiakban nem tesz semmi jogtalanságot a rend ellen; kiváltságaikat és mentességeiket (libértales ac immunitates), mind a megszállás, mind minden más adó ügyében (tam super descensibus, quam super alüs universis exactionibus supradictis) tiszteletben fogja tartani; elvett birtokaikat visszaadatja; ha az egyezséget nem tartaná be, a rend mind a most elengedett károk fejében, mind pedig az újak miatt a pécsi püspök előtt követelhet elégtételt; az egyezménnyel kapcsolatos kérdésekben a pécsi püspök joghatóságát elismeri maga felett. — D. p. m. Pascasü Agriensis prepositi et a. n. canc. A. dom. inc. MCCXXXI. Átírta: IX. Gergely pápa 1231. júl. 8. Pray: Specimen hier. Hung. II. 54., Katona: Hist. crit. V. 574. (Pray: Specimen hier. Hung. alapján), Fejér III. 2. 231. (az előbbiek alapján), Kukuljevic: Jura I. 54. (az átírás alapján), Theiner: Mon. Hung. 1.97. (az átírás alapján), Smiéiklas ül. 341. (Theiner: Mon. Hung. alapján) — Kivonat: Potthast: Reg. pont. I. n° 8762., Kukuljevic: Regesta n° 252. — Az átírást lásd Theiner: Mon. Hung. I. 97. 8 1231. | — [az oroszok] király [a] és egész Szlavónia hercege (rex et dux totius Sclavonie) megállapítja a valkói vár mellett élő német, szász, magyar és szláv vendégtelepesek (hospitibus iuxta castrum Wolkow commorantibus videlicet Teotonicis, Saxonibus, Hungaris et Sclavis) szabadságait és kötelezettségeit, nekik adományozva egyúttal a vár Harsány (Harsan) nevű földjét a Cserög (Cherug) nevű erdővel együtt. — D. p. m. mag. Fyle n. notarü ab inc. D. millesimo ducentesimo tricesimo primo. — Jelenlévő jobbágyok (iőbagionibus): Jula bán és fia, Jula tárnokmester, Miklós zalai, Apaj (Opey) somogyi, Péter valkói, György baranyai ispán. Eredeti)e — Fejér: Croatiae nexus szerint — a kamarai lt-ban volt. Átírta: IV. Béla király 1244. máj. 8. > I. István ifjabb király 1263, — DL 536. (NRA 200. 2.) Koller: Hist. episc. Quin. eccl. II. 123. (az átírás alapján, 1244-re, csonka), Fejér: Croatiae nexus 16. (az eredeti alapján, hibás és csonka), Kukuljevic: Jura I. 56. (a Kaprinay-gyűjtemény alapján), Fejér EH. 2. 237. (a Kaprinay-gyűjtemény alapján,