Szentpétery Imre: Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 45. Budapest, 2008)
M. Tört. Tár 1861.100. (töredékesen), Wenzel I. 256. (Czeh kéziratai alapján, 1228 körűire keltezve), Smiciklas ül. 299. (Wenzel alapján), Marsina I. 252. (az átírás alapján) — Kivonat: Kukuljevic: Regesta n° 228. Keltére lásd Karácsonyi: Hamis oki. 118-119. (29. sz.) — Kálmán herceg ezen rendelkezését bátyja, Béla herceg 1229. évi oklevele (Marsina I. 253., vö. RA 587. sz.) szerint n. András király megerősítette egy — mára elveszett — privilégiumával (vö. Marsina I. 252.). 3 1229. I — [Halics] király [a] és Szlavónia hercege (rex" ac dux Sclavonié) azt a négy ekealjnyi földet, amelyet a néhai Domokos 1 ispán adományozott Tamás falujából kivéve (terram... exceptam de villa Thome) Rugas fiainak, Donnak és Mátyásnak, nem veszi el tőlük, hanem hűségükért — jobbágyai (iobagionum nostrorum) egyetértésével — meghagyja nekik, poroszlója, Polen által jelöltetvén ki annak határait. — D. a. ab inc. D. millesimo ducentésimo vigésimo nono, consensu et consilio omnium iobagionum nostrorum. Eredeti)e —Schmauk és Wenzel szerint—a Szent-Andrássy es. lt-ban volt. Másolat: DL 71 609. (Csáky es. illésfalvi lt. 26.1.) Említi: a) Osl tárnokmester pozsonyi ispán é. n. [1246.] b) Erzsébet királyné 1280. — DL 71 614. (Csáky es. illésfalvi lt. 26. 3.) Schmauk: Suppl. Scep. II. 7. (az eredeti alapján), Wenzel VI. 477. (az eredeti alapján). Marsina I. 256. (a másolat alapján) — Kivonat: Századok 1872. 677., Csáky okit. 1.1., Kukuljevic: Regesta n° 242. — Az a) említést lásd Fejér VI. 2.347., a b)-t a 126. sz. alatt. ' Schmauknál és Wenzelnél: Halicie rex 1 Scmauknál és a másolatban Dominicus helyett: dominus 1229. | —[az oroszok] király [a], Dalmácia, Horvátország és egész Szlavónia hercege (rex et dux Dalmatiae, Croatiae et totius Sclavoniaé) bizonyítja, hogy az örökadományok ügyében bíráskodván (cum nos superfluitates et inutiles perpetuitatum donationes maturo regni nostri consilio iudicaremus), Jakab, Detre, Gergely és társaik, zalai várjobbágyok (jobbagionibus castri Zaladiensis) azzal vádolták meg előtte Both-ot, Moth-ot, Jakabot, Sido-t, Zolonsa-t és Batur-t, hogy azok a szent király jobbágyai lennének (sub nomine jobbagionum sancti regis), akik ellenben azt állították, hogy [DI.] Béla király felmentette őket a zalai vár szolgálata alól, s bemutatták erről oklevelüket. A herceg átírva [DI.] Béla király [1178. évi, kétes hitelű] oklevelét (RA 129. sz.), jobbágyai, Jula bán, Jula tárnokmester, Demeter asztalnokmester, Miklós zalai, Apaj (Opey ?) somogyi ispán és mások tanácsára (consilio nostrorum jobbagionum, videlicet Jule Bene [!]/ Jule magistri tavemicorum, Demetrii magistri dapiferorum, Nicolai comitis Zaladiensis, novi [lf comitis Simegiensis ceterorumque plurimorum) megerősíti azt. — A. D.
