Szentpétery Imre: Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 45. Budapest, 2008)

lalják írásba. (A külföldön élő Árpád-házi hercegnők magyar történeti vonatkozásokat nélkülöző okleveleinek feldolgozását Szentpétery eleve nem tekintette feladatának, s nem láttam magam sem okot arra, hogy ettől eltérjek.) Az összegyűjtött anyag feldolgozása a királyi oklevelek kritikai jegyzékében Szentpétery Imre által kidolgozott, majd Borsa Iván által továbbfejlesztett módszert követi. Ennek megfelelően a közlési forma megválasztásakor az a gyakorlat érvényesül, mely szerint a teljes szövegében már publikált oklevelekről részletes magyar nyelvű regeszta készül, míg a kiadatlan oklevelek, egy rövidebb regeszta mellett, teljes szövegükben szerepelnek. Ettől az elvtől csak abban az esetben tértem el, ha az oklevél kiadása súlyos, értelemzavaró hibákkal volt terhes, vagy ha a kiadás nem az oklevél eredetije, illetve az ahhoz legközelebb álló átírás alapján készült. Az ilyen esetekben az oklevél teljes szövegét közli jelen kötet. Mindkét közléstípushoz teljességre törekvő levéltári és — ha van — könyvészeti adatokat tartalmazó apparátus csatlakozik, amelyek közül az előbbi segítségével az oklevél szövegének hagyományozódása követhető nyomon, míg az utóbbi a szöveg fellelhető kiadásairól tájékoztat. Az már a munka megkezdése előtt is nyilvánvaló volt, hogy Szentpétery Imre kéziratát a maga eredeti formájában ma már célszerűtlen lenne kiadni, annak bizonyos átdolgozása elkerülhetetlen. Ennek során kiegészítettem az anyagot azokkal az oklevelekkel, amelyeket — a levéltári anyag feltártságának a mainál jóval alacsonyabb szintje miatt — Szentpétery még nem ismerhetett, illetve azokkal, amelyeket ismerhetett volna, ám mégis elkerülték a figyelmét. A már Szentpétery által is figyelembe vett oklevéladók körében ily módon sikerült 78 — eredetiben vagy átírásban fennmaradt, illetve említésből ismert — oklevéllel bővíteni az anyagot. Jelentős mértékben át kellett fogalmazni a Szentpétery által készített regesztákat is, mivel az utóbbi évtizedekben a regesztázási gyakorlat jelentős fejlődésen ment keresztül, nem kis mértékben éppen a királyi oklevelek kritikai jegyzékét befejező Borsa Iván elméleti és gyakorlati munkásságának köszönhetően. A levéltári és a könyvészeti adatokat szintén el kellett látni a mai állapotoknak megfelelő kiegészítésekkel, s — Szentpétery értékes forráskritikai megjegyzéseinek megtartása mellett—az újabb szakirodalom vonatkozó eredményeit is be kellett építeni a kéziratba. A regeszták megfogalmazásakor két ponton tértem el lényeges mértékben a királyi oklevelek kritikai jegyzékében alkalmazott megoldásoktól. A helyneveket standardizált alakban közlöm a magyar nyelvű regesztákban, míg a forrásban szereplő névalakot ezt követően, zárójelben tüntettem fel. (A helynév standard változatának azt az alakot tekintettem, amely Györffy György, illetve Csánki Dezső történeti földrajzában az adott településre vonatkozó címszóként szerepel.) Ezt a megoldást azért gondolom az eddig követett gyakorlatnál jobbnak, mert leegyszerűsíti a kötet használatát — egy szokatlan névalak esetében ugyanis így nem egy, a névmutatóban szereplő utaláson keresztül, hanem közvetlenül jutunk el a standard alakhoz, hogy kideríthessük, vannak-e más adatok is az anyagban arra a településre vonatkozóan —, miközben információ sem vész el, hiszen a nyelvészeti szempontból elsődleges fontosságú névalak ott szerepel a regeszta szövegében, illetve utalószóként a mutatóban. Azon helynevek ugyanakkor, amelyek esetében az azonosítására tett kísérlet nem járt eredménnyel, a regeszta szövegében a forrásban olvasható alakban, dőlt betűvel szerepelnek. A másik változtatás eredményeként a magyar regesztaszövegben zárójelben közlöm a forrás azon részleteit, amelyekről az gondolható, hogy már az oklevél teljes szövegének megtekintése előtt is érdekelheti a regeszta olvasóját az a megfogalmazás, amelyet a forrás használ. Ezek részint terminus technicusként használt, részint pedig szokatlan