Szentpétery Imre: Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 45. Budapest, 2008)

kifejezések, illetve olyan részletek, amelyek valamelyik történeti részdiszciplína számára nyújtanak adatokat. Ez a megoldás nem előzmények nélkül való a magyar forráskiadási gyakorlatban, hiszen javarészt olyan kifejezéseket és szövegrészleteket érint, amelyek például a Zsigmondkori Oklevéltár köteteinek regesztáiban is a forrás eredeti megfogalmazásában szerepelnek. Nyilvánvaló, hogy ez az eljárás némileg vitatható, ám igyekeztem következetes maradni az ily módon kiemelt részek kiválasztásakor, miközben, úgy vélem, alkalmazásával több előny jár együtt, mint hátrány. A regesztákat kísérő könyvészeti adatok közlésekor egyetlen kisebb változtatást tartottam szükségesnek alkalmazni: az egyes kiadásoknál megjelöltem — ahol ez megállapítható volt —, hogy a kérdéses kiadás az oklevél szövegének melyik változata (az eredeti, valamelyik átírás, másolat vagy korábbi kiadás) alapján készült, mert így jelen kötet felhasználója a rendelkezésre álló kiadások közül az oklevél eredeti szövegéhez legközelebb álló kiadáshoz fáradságos összehasonlító vizsgálatok nélkül is eljuthat. A kutatás eredményeként elkészült kézirat 291 oklevél regesztáját tartalmazza, melyek közül 72-nek közli a ma elérhető legteljesebb szövegét. (Ez utóbbiak közé számítva természetesen azokat az eseteket is, ha egy mára már elveszett oklevél csak — eddig publikálatlan — tartalmi átírásból vagy említésből ismert.) Az így kialakított anyagot kibővítettem még 47 regesztával, melyek azokról a hercegi és királynéi intézkedésekről adnak tájékoztatást, amelyek esetében forrásaink nem utalnak egyértelműen arra, hogy az intézkedést oklevélbe foglalták volna. (Az ötletet adó Solymosi Lászlónak ezúton is kifejezem köszönetemet.) Ezeknek a regesztáknak a megformálásakor az említésből ismert oklevelek esetében követett gyakorlatot vettem alapul. Az ilyen regeszták a kézirat végén, a Függelékben kaptak helyet (folyamatos sorszámozással). Jelen kötet ily módon kialakított anyaga összesen 338 tételt tartalmaz. A kéziratot összevont személy- és helynévmutató, valamint a regesztákban, illetve a könyvészeti részben alkalmazott jelek és rövidítések jegyzéke egészíti ki. Ezek összeállításánál a királyi oklevelek kritikai jegyzékében alkalmazott gyakorlatot követtem, részint mert annak helyességét az idő igazolta, részint pedig azért, hogy ily módon is kifejezésre juttassam a kéziratnak a sorozathoz tartozását. A kézirat elkészültével teljessé vált az uralkodócsalád tagjai által az Árpád-korban kibocsátott oklevelek számbavételére Szentpétery Imre által közel 90 éve megindított program. Munkám során sokaktól kaptam segítséget részint munkahelyemen, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében, részint a kutatás során felkeresett levéltárakban. Valamennyiüknek ezúton is köszönöm önzetlen jóindulatukat. Kutatómunkámhoz 1999-2000-ben az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramoktól (ny. sz.: T 29459), jelen kötet kiadásához pedig a Nemzeti Kulturális Alap Levéltári Szakmai Kollégiumától kaptam nélkülözhetetlen anyagi támogatást, amiért köszönetemet fejezem ki. Budapest, 2008. augusztus 18. Zsoldos Attila