Szentpétery Imre: Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 45. Budapest, 2008)
(preposito Hantensi) és Gekmynus dékánnal együtt mutatta be előtte kérve az új pecséttel (nostra cum recenti et nova bulla) való megerősítést, mivel az ép oklevél viaszpecsétjének nündkét fele bal oldalon egy nagyobb részen a pecsétképpel együtt teljesen eüepedt (in ipsa bulla cerea a parte sinistra in quantitate satis magna est fractura et ipsa parsfracture ex utraque parte cum sculptura exstitit scissa penitus et divisa), és amikor az oklevelet bemutatták előtte báróinak: István tárnokmesternek, Aladár udvarispánnak (iudice curie nostre), EheUeus asztalnokmesternek és [András] 1 pohárnokmesternek a jelenlétében, Mykov lovászmester véletlenül még jobban eltörte a pecsétet (confregit ipsum sigillum seu bullám ceream, confregit casualiter in parte ampliori), amiért is az oklevelet Lodomér esztergomi érsek egyetértésével (de consensu et voluntaté) átírja és megerősíti. — D. p. m. ven. patris domini Benedicti Vesprimiensis episcopi predicti, a. n. canc. a. D. M° CC nonagesimo, V° Id. Maü, indictione Hí. Eredeti: 40,5 x 29 (+ 3,5) cm. A kezdő E hiányzik. Függőpecsétek zöld, lüa és vörös zsinórzatának csekély maradéka. — Veszprémi káptalan m. lt. Kál 11. (DF 200 716.) Átírta: a) m. András király 1295. [ápr. 28. előtt] — Veszprémi káptalan m. lt. Kál 14. (DF 200 738.) b) fehérvári káptalan 1341. okt. 6. — Veszprémi káptalan m. lt. Kál 21. (DF 200 877.) RA II/4.147. (az a) átírás alapján), Gutheü: Veszprém okmt. 92. (az eredeti alapján) — Kivonat: Gutheil: Veszprém 312. (53. sz.) Szentpétery Imre megjegyzése: „Az oklevélen két pecsét volt, az egyik valószínűleg Lodomér érseké." 1 Kiegészítve az a) átírás alapján. 239 (1290. *(E) — kiváltságlevelét, ameüyel lpvászmesterének, Mikó fia Mikónak máj. 14. adományozta a Zala megyei Szentvidkála és Csicsónivegy nevű küályelőtt) néi falvakat vagy földeket (quasdam villás seu terras reginales Scentuidkalia et Chichoniug vocatas de comitatu Zaladiensi), említi Benedek veszprémi püspök 1290. máj. 14-i oklevele (Hazai okit. 122.). Az errdítő oklevél szerint a küályné, mivel kiderült, hogy az adományozott földek a veszprémi egyházat Uletik meg, visszavonta adományát: oklevelét — későbbi jogviták esetére — az esztergomi káptalannál helyezték letétbe, Mikó pedig két másik birtokot kapott adományba. Okkal feltehető ugyan, hogy ez utóbbi adományról szintén áUítottak ki oklevelet, ám mivel az említő oklevél erről haUgat, ezt a — feltételezett — oklevelet nem vettük fel Izabella küályné oklevelei közé, vö. 336. szám.
