Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)

Oklevélkivonatok

dictam, per quam eundo versus partem meridianam devenit ad quendam locum Gabruchfew vocatum, per quem itur ad fluvium Zalua, in loco, ubi in ipsum Zalua intrat quidam meatus aque Meheszomugathwe, per quem transsit ad eandem plagam meridionalem per spatium aliquale et tandem exit et transsit quandam semitam, ibique sub una arbore est fosa (!) meta terrea; inde aliquantulum reflectitur ad partem occidentalem et pervenit ad ramum ryvuli Meheszomoga et ibi prope eundem est erecta una meta; abinde egrediendo pervenitur ad unum locum viminosum Rakatyaspatak alio nomine Kunchulpataka vocatum, in qua itur usque ad Woynafew, per quod transsitur per bonum spatium et tandem exit in quodam loco, ubi existit meta terea noviter elevata; posthec autem perveniendo ad ryvulum Werbeuchpataka appellatum, iuxta earn consistit una meta, per quem asscendendo ad magnum spatium et demum exeundo ad partem meridionalem prope ipsum patak est erecta una meta; abinde girat ad eandem plagam in quodam loco virgulto una meta terrea; posthec ad eandem plagam una meta terrea, ulterius pervenitur ad quasdam arbores populi nyarfe (!) vocatas et iuxta easdem est una meta; exinde transsiens ad eandem plagam meridionalem venitur ad quandam viam magnam antiquam, que transsit ad civitatem Zeuleus iuxta loca sessionalia possessionis eorundem nobilium Nyri vocate predicte, quam - ut premittitur - ipsi civitati Zeuleus reliquerunt, penes eandem viam una meta existit elevata; exhinc eundo ad dictam plagam meridionalem iuncta via magna, que ducit de Ordo in Zeuleus iuxta eandem a parte septemtrionali est sublevata una meta; et abinde aliquantulum eundo per ipsam magnam viam versus civitatem Zeuleus ex alia parte ipsius vie perventum extitit ad tres metas terreas olim erectas per cives de Zeuleus supradicta, quarum una existit renovata; et deinceps semper in omni loco per eosdem cives erecte et triplicate pro metis assignate sunt et relicte, donec eundo versus meridiem pervenitur ad predictum fluvium Ticie, ubi terminantur mete separantes et distingentes inter ipsam civitatem Zeuleus et possessiones eorundem nobilium Ordo et Rakaz supradictas. - Ezek után azt a földet, amit a Zeuleus-i királyi polgárok (cives regii) az említett nemesektől elfoglaltak, azon határok között, melyek közt a polgárok ez idáig birtokolták, ti. a most hányt határoktól a Borsoa folyóig, a király hatalmával (auctoritate regie maiestatis) a nemeseknek visszaadta és birtokaikhoz csatolta, nekik iktatta örökjogon ellentmondás nélkül, a polgárokét nem számítva. Mivel a királyi oklevélben az állt, hogy egyik fél ellentmondása sem álljon meg, ezért a prépost a Zeuleus-i polgárok ellentmondását és tiltakozását nem vette figyelembe. - Káptalani névsor: Phüippo preposito, Benedicto lectore, Ladislao cantore, Gregorio custode canonicis. Átírta a váradi káptalan 1399. március 19-én. DL 70702. 91. 1357. november 25. (in quindenis Martini) in Lampperthzaza Tamás fia: Miklós (mag.) Morochuck [beregi ispán] alispánja (vicecomes magistri Morochuck comitatus de Beregh) és a négy szolgabíró bizonyítja, hogy Borsua-i Simon fia: Tamás és Borsua-i Kilián közti ügyben Kiliánnak a Hyg és Helmech birtokokon levő birtokrészei ügyében Tamás az ország szokásjoga szerint Márton nyolcadán a birtokrészeket tartozott volna visszaváltani Kiliántól a megye előtt, de nem tette. A mondott nyolcadon előállt a megye előtt Bodolo-i István fia: István mester tisztje: Veres (Rufus) Miklós a leleszi konvent ügyvédvalló levelével, és kijelentette, hogy Kilián birtokrészeit Tamás engedélyével ura vette zálogba, és erről oklevele van. Papíron, két zárópecsét darabkáival. DL 70636. (fasc. III. fr. 12.) Anjou okmt. VI. 625. - Bereg m. 63. sz.