Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)
Oklevélkivonatok
fine eiusdem meta existit, per ipsum fossatum alius girando in superiori fine simüiter meta perseverat; abhinc directe ascendendo secus magnam stratam meta terrea viget, per ipsamque stratam versus plagam occidentalem flectendo et per bonum spatium procedentur in capite cuiusdam vallis Sekereswlgh vocate iuxta predictam stratam meta terrea elevata est, de qua in eodem vaüe pergendo, de eodemque ascendendo ad quatuor metas antiquas, quarum due sunt possessionis Iazow et alie due possessionis Scepsy terras süvas et nemora sequestrantes. * Az átírásban: rendje. b A fogalmazvány harmadik bekezdése szerint: száz márka bírságra ítélték Simont és Lászlót. c Az átírásban: omnia premissa. d Az átírásban: Sekereswewlgfew. Szabálytalan alakú hártyára írt fogalmazvány vagy másolat. Szövegét három, egymástól többsornyi hely kihagyásával elválasztott bekezdésre tagolták. Az első részbe az oklevél szövegét, a másodikba a határjárást, a harmadikba az oklevél egy részének pontosabb megfogalmazását írták. DL 70625. (fasc. II. fr. 25.) - Az oklevél rongált szövegű és pecsétű eredetijét átírta a szepesi káptalan 1480. október 18-án. Ennek szövege a jegyzetekben jelölt eltérésektől eltekintve megegyezik a fogalmazvány első bekezdésével. Hártyán, selyemzsinóron függőpecséttel, első sorát nagyobbított betűkkel írták. Jászói konvent magán lt. X-220. (DF 232989.) 70. 1345. május 1. (oct. Georgü) János prépost és a váradhegyfoki konvent előtt megjelent az egyik részről Batyan-i Zaloch fiának: Mihálynak fia: Péter mester, a másikról Panaz-i Paznan István mester és Gergely fia: László mester személyesen, és bevaüást tettek az egymás közt tett cseréről. Péter mester a Bihar megyei Wylak birtok felét, ti. ottani birtokrészét adja a másik félnek, akik a Bihar megyei Zalochsamsun birtokon levő részüket adják neki haszonvételeikkel és tartozékaikkal együtt a régi határok között, váüalva, hogy kölcsönösen megvédik egymást az elcserélt birtokokban. Hártyán, hátlapján pecsét nyoma. DL 70623. (fasc. III. fr. 2.) 71. [1346.] 1 március 17. (10. die octavis sciennarum [!]) Pál országbíró tudtul adja, hogy hamvazószerda nyolcadán megjelent előtte András fia: Pál fia: Miklós képviseletében a szepesi káptalan ügyvédvaüó levelével Chank fia: Dobou, aki a Zakal-i nemesek: Albert fia: János, László fia: János, Tamás fia: Dömötör és Miklós fia: Dethmar eUenében előadta ügyét. Péter-Pál napja (jún. 29.) körül Miklós az Újvár megyei, az Ida folyó meUett fekvő Badanych birtokának határait meg akarta járatni Barcha-i János királyi emberrel a szepesi káptalan tanúbizonysága, Miklós jelenlétében, azon a jogon, hogy az ő birtoka, és örökjogon be akarta abba iktatni magát. Ekkor azonban az említett nemesek annak földdarab iktatásának ellene mondottak, amelyik egy völgytől több határjelen keresztül nyugatnak tart. E völgyet a Zakal-i nemesek Megepataka-nak nevezték, Miklós pedig Papwelge-nek mondta, és e földről a Zakala-i nemesek az állították, hogy az ő Zkerben nevű birtokukhoz tartozik, Miklós pedig Budahaza-nak nevezte. Miklós az eüenmondás okát tudakolta, mire Albert fia: János előáüt magáért személyesen és a jászói konvent ügyvédvaüó levelével az említett Zakala-i nemesek képviseletében, és azt mondta, hogy a Megepataka völgytől több határjelen keresztül nyugatnak tartó földdarab (terre particula) az ő Zkerben birtokukhoz örökség jogán (iuris hereditarii) tartozik, és a határjárás, valarrűnt a vitatott földdarab elhatárolását újra kérte az egri káptalan tanúbizonysága mellett. Az országbíró oklevelében felkérte az egri káptalant, hogy küldjék ki
