C. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 43. Budapest, 2007)

Szent Zsigmond-oltár rektorát küldték ki, akik visszatérve elmondták, hogy ők Anna-nap utáni kedden (júl. 27.), Szent László ünnepe utáni pénteken (júl. 30.) és vasas Szent Péter ünnepe utáni szerdán (aug. 4.) a szomszédok és a határosok jelenlétében bevezették Kusal-i Jakch Jánost, feleségét és fiait Kismuse, Borswa, Bathacha, Hegh és Helmech Bereg megyei, Orozy predium Ugocsa megyei, Sormasagh és tartozékai: Kwed, Thothkorond, Remethe, Gywroch Kutha, Dershida, Bekagye, Checht, Ordo, Silelmeth meg tributum, navigium és malom, továbbá Kohath, Nyres, Berslywk, Gywrtheleke, Somus, Gerchen, Kusul és Arannio Közép-Szolnok megyei, Babocha, Redefalwa, Bikazo, Warcha, Alsowarcha, Serkvarthan és Illefalwa Szatmár megyei birtokokon lévő részekbe, majd iktatták részükre zálog címén. Az oklevelet privüégiális formában autentikus fuggőpecsétjükkel erősítették meg. Méltóságsor: Konrád prépost, István lector, Miklós cantor, custos-i tisztség üresedésben. Hártyán, függőpecsét selyemzsinórjával. DL 97021. (Vay cs., berkeszi.) - Varadinum 44., reg. 1040 Aug. 20. (Zágrábié, 20. die oct. Jacobi) Ciliéi Frigyes szlavón bán emlékezetül adja, hogy megjelent előtte Banfelde-i Praudich (dictus) Pál fia: Miklós diák iuxta continentiam litterarum nostrarum preceptoriarum secreto sigülo nostro consignatarum keresztelő Szent János születése ünnepének nyolcadán András, a zágrábi promontorium-on lévő pálosok vikáriusa és Demeter ugyanottani perjel meg a többi szerzetes testvér, valamint Pál fia: János és fia: István - akik most Banfelde-n laknak - ellenében és előadta, hogy bár ő éveken keresztül zavartalanul birtokolta Banfelde-t és erről okleveles bizonyítékai is vannak, mégis a mondottak húsvét (ápr. 4.) táján elfoglalták azt és őt kizárták abból, a mondott ünnep előtti vasárnap (jún. 20.) pedig János és István valamennyi jobbágyukkal házát feltörve minden holmiját és javait meg borát elvitték potentia mediante az ő igen nagy kárára; mindezt a zágrábi káptalan és Zágráb megye hatóságának okleveleivel igazolni tudja. - Ezt hallván András vikárius és Demeter perjel - a maguk meg a többi szerzetes nevében is levéllel -, valamint János és István személyesen azt válaszolták, hogy minden úgy történt, ahogy Miklós elmondta, de azért, mert Miklós predialis ipsorum fratrum heremitarum existendo a pluribus annis iam preteritis datia de eadem possessione ipsis fratribus heremitis dare et persolvere non curasset s amit tettek, azt mind saját birtokukon tették meg. - Ezt hallván Miklós elmondta, hogy semmiféle datia-t nem kell fizetnie, mivel a birtok az övé és ennek igazolására felmutatott több oklevelet: 1. Garai Miklós szlavón bán 1397. szept. 14. (ZsO I. 4967.) 2. Garai Miklós szlavón bán 1401. márc. 14-i privilégiuma (ZsO II. 930.), amelyben megerősítette a zágrábi káptalan 1398. jan. 9-i oklevelét (ZsO I. 5150.) - 3. A zágrábi káptalan 1398. okt. 17. (Uo. 5533.) - 4. A zágrábi káptalan 1399. szept. 9. (Uo. 6058.) - Az oklevelek bemutatása után Miklós igazságot és ítéletet kért. - Ezt hallván András vikárius és Demeter perjel a birtok jogaikhoz tartozásáról bemutatott két oklevelet: 1. Lindvai István és János szlavón bánok Zágrábié, 1382. jan. 12-én (2. die sab. sequentis festi