A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Én is helyeslem, hogy a jelenlegi helyzetből indulunk ki és helyes megállapítani, hogy a kisipar pozitív szerepet töltött be a konszolidációba[n]. Közölnek az elvtársak számokat a kisiparról: 123 000 van, ebből 36 000 alkalmazott és tanuló. Ha ezt az arányt nézi az ember, úgy néz ki, hogy ez nem életveszélyes, hanem normálisnak tekinthető arány. Mi az, ami mégis problémaként mutatkozik. A mi népgazdaságunknak néhány alapelve kezd eltorzulni. Van olyan alapelv, hogy szükség van a kisiparra és még sokáig szükség van olyan területen, ahol az egyéb, tehát az állami, tanácsi stb. vállalatok nem tudják a szükségletet kielégíteni. Ez vonatkozik termelési ágazatokra és területekre, tehát mind a két értelemben iparáganként és területenként. Ahol az állami ipar által ki nem elégíthető tényleges szükséglet jelentkezik, ott szükség van a kisiparra. Ez az elv megsérült kicsit. Különböző oldalról sértették meg, többek között az állami funkcionáriusok is helyenként, mert vannak összejátszások is. Állami vonalon bent ül egy ember, akinek rokonai vannak kint stb. Szerepet játszik sokszor egyszerű tehetetlenség, hogy egy állami vállalat vagy tanács nem képes megoldani a feladatot, amihez a képességei megvolnának. De szerepet játszik a kisiparosok részéről jelentkező törekvés, hogy az állammal konkuráljanak bizonyos területen. Ezzel is baj van. A másik elv, hogy a magánkisipar vagy magántőkés is járuljon hozzá anyagilag is a szocializmus építéséhez. Tehát a becsületes tőkés szolid hasznán túli jövedelmet oda kell adni a népnek. Másként népköztársaságban dolgozni nem lehet. Oda kell adni a népnek adó formájában. Részben adóhatóságaink mulasztása, részben bizonyos kisiparosok magatartása miatt ez alól sokan kibújnak. Azonkívül van egy törvénytelen, spekulációs üzérkedés, a fogyasztóknak valamiféle megkopasztása, ami ellen harcolni kell. Van még egy veszedelmes jelenség, hogy elvonja ez a szocialista iparból a jó szakembereket és illegális kereseti lehetőségeket kínál számukra. Ezt fel kell számolni. Elszipkázzák a jó szakembereket, nagyobb fizetést biztosítanak számukra, mint az állami vállalatok. Nem tudom milyen határig lehet megközelíteni az állami üzemeknél fizetett bért. Valószínű teljesen azonos nem lehet, mert az állami vállalatnál dolgozóknak más jövedelmük, juttatásuk is van. Valami olyan árnyalati dolgot kell biztosítani, ami nem túl nagy. Felmerül egy pár kérdés, hogy ezeket a jelentkező torzulásokat, amit úgy kell felfogni, hogy már 1 éven belül is jelentkeztek, le kell faragni. Felvetődött a kérdés, visszavonjunk-e iparengedélyeket? Erre az útra ne lépjünk. Inkább azt az utat járjuk, hogy iparengedélyeket azoktól vonjuk vissza, akiket törvénytelen üzelmeken fognak rajta, és korlátozzuk a mi elveinknek megfelelően az új iparengedélyek kiadását úgy, hogy ahol az állami szocialista szektor nem képes a szükségletet kielégíteni, ott adjunk oda iparengedélyt. Lehet, hogy bizonyos iparágban Budapesten is kell adni még iparengedélyt. Ne területet, hanem iparágakat határozzunk meg. Lehet, hogy 1/2 év múlva olyan következtetésre jutunk, hogy vissza kell vonni. Azt kell szem előtt tartani, hogy 922
