A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
ahol a szocialista ipar, a tanácsvállalat képes kielégíteni az igényeket, tessék hozzáfogni tervszerűen a gyártásokhoz. Szerintem a kisipar fejlesztésének és fenntartásának van egy másik fontos szabályozója is. Annyi kisiparos rendelkezzék iparengedéllyel, ahányat el tudunk látni törvényes úton nyersanyaggal. Ez általános követelmény. Nem mondom, hogy ezt holnap csináljuk meg. Elv legyen ez, amelynek érvényesítésére törekedni kell. Mi most a helyzet? 1953-ban nekilendült a kisipar és mindenki tudja, hogy a kiadott iparengedélyek nyersanyag ellátása kb. 8%-ig van fedezve. Honnan veszi a többit? Mindenkinek vannak személyes ismeretségei. Egy cipőjavító kisiparosnak annyi nyersanyag kiutalása volt, ami egy hétre elég, mégis egész évben dolgozott. Mi ez, ha nem törvényesítése a nyersanyag lopásnak, a sikkasztásnak stb. [?] Ha iparengedélyt adunk, biztosítani kell a nyersanyagellátást, másként ezt megoldani nem lehet. Ezt az elvet ebben a pillanatban realizálni nem tudjuk, de e felé kell törekedni. Intézményesítve van a lopás, a csalás, a megvesztegetés stb. Ezt fel kell számolni 2-3 év alatt. Nem lehet tartani olyan kisipart, amelynek nyersanyagellátása nincs biztosítva. Ha szükség van a kisiparra, akkor ki kell utalni a nyersanyagot ma, és ne várjuk meg, amíg holnap ellopják, holnapután becsukják a raktárost és egy év múlva a kisiparost. Erre ki kell dolgozni tervet. A bedolgozók kérdésével kapcsolatban. A bedolgozóknál különböző jelenségek vannak. Van olyasmi politikai jelenség is, különösen a háziiparnál, hogy egy háziipari szövetkezetet mondjuk Pomázon egy bárónő és két hasonszőrű társa kézbe kaparít. Az ő bedolgozóik tudatlan parasztasszonyok, és lényegében úgy nyúzzák meg őket, mint 25 éve ebben az iparágban szokás volt. Ilyen van most is, és Budapesten is van ilyen. Sokan a kezükbe kaparintanak egy-egy ilyen szövetkezeti vezetést és lényegében a tőkés kizsákmányolás nagyon csúnya formáját valósítják meg a szövetkezeten belül. Van, ahol az egész társaság, a vezető meg a bedolgozó alkalmazottak is deklasszált elemekből kerülnek ki. Ott vannak ilyenek, akikről Fock elvtárs beszélt, ahol mindenki nagyszerűen egyetért, és itt csinálják az ilyen disznóságokat. Egyébként a bíróság nagy bajban van ebben az ügyben, mert nincs törvény ilyenre. A bírók azt mondják, törvényeink értelmében, ha valaki értéket termel, azért pénz jár. De van egy másik jelenség is a szövetkezeteknél. Előfordul, hogy egyeseket azért, mert horthysta ezredes volt a férje, kidobtak a bedolgozók közül. Ez nem helyes vonal, mert mi osztályokat likvidálunk és nem személyeket. A horthysta ezredesnének is meg kell valamiből élni. Törvényt kell hozni, hogy szövetkezeti vezető ilyen elem nem lehet, de dolgozhat a szövetkezetnek. Ha biztosítjuk, hogy a vezetésbe[n] deklasszált elemek ne legyenek, még a csalás, visszaélés lehetőségét is csökkentjük. Van itt egy-két rejtélyes kifejezés, pl. alacsonyabb típusú szövetkezetet is kell létesíteni. Ha a bedolgozóknál még alacsonyabb típusú is van, akkor én az ellen szavazok. De ha arról van szó, hogy más formát is kell még alkalmazni, azt meg kell nézni. 923
