A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

kiküszöbölni a hibákat. A magánkisiparosok területi elhelyezkedése jelenleg nincs helyesen megoldva és az előterjesztésből sem tűnik ki, hogy ezután majd helyes lesz. Az elvtársak figyelmét szeretném felhívni arra, hogy ezeket a hiányosságokat is pótolni kell. ERDŐS JÓZSEF elvtárs: Az előterjesztéssel mi egyetértünk és azzal a kiegészítéssel is, amit Nagyné elvtársnő a háziipari bedolgozókról mondott. Itt mentő körülményt nem tudunk felhozni, sajnos ez nemcsak a mi területünkön mutatkozik meg. Folynak is már vizsgálatok ezen a téren. A háziipari bedolgozók ellenőrzése igen nehéz, azonban a tisztánlátás érdekében meg kell mondani, hogy a bedolgozók zömét nem ez a réteg teszi ki, mert a 60 ezer bedolgozó közül Budapesten 10-12 000 van. Ebből 6000 dolgozik budapesti kötőüzembe[n]. Ez az üzem igen komoly exporttevékenységet is folytat. Van egy szűk réteg, amely nagymértékben rohassza [sic!] ennek az iparnak a súlyát, jelentőségét és erkölcsét, teljes egészében demoralizálja a bedolgozó ipart. Ezt csak azért kívántam elmondani, mert vannak még problémák e területen, a bérezésben, munkaerkölcsben, pénzforgalmi rendszabályokban stb. Arra kérném még a Politikai Bizottságot, ne értsen egyet azzal a sajtóhanggal, amely különösen az utóbbi időben a szövetkezeti iparról általában jelenik meg és sérti a becsületes emberek erkölcsét.

49 Miért nem kér tőlünk adatot a sajtó, mi konkrétabb és jobb adatot tudnánk mondani. Mi nem a visszaélések leleplezése ellen tiltakozunk, ez segítség a munkához, de a túlzott általánosítás nagy nehézséget okoz a becsületes tagoknál. A 4. oldalon a javaslatok utolsó szakaszánál felveti az előterjesztés, hogy a szövetkezeti ipar fokozottabban térjen rá a szolgáltatásokra.

50 Ezzel egyetértünk, de ugyanakkor mondjuk ki, hogy amilyen mértékben tudja ellátni ezt a szövetkezeti ipar, olyan mértékben adja át az állam ezeket a funkciókat. Vannak olyan tendenciák, hogy máról-holnapra akarják átadni és ez megzavarja a szövetkezeti ipar stabilizálását. Szövetkezetünk összetételénél 80-90%-a jó szakmunkás. Inkább volna hivatott különböző exportmunka fokozott ellátására, mint szériatermelésre. Azt is kérjük, hogy az állami ipar a szériatermelést vegye át. Ugyanakkor az állami ipar kisebb szériamunkát nem végez, jó volna ha ez átkerülne a szövetkezeti iparhoz. Antos elvtárs felvetette a cipő kérdését. A szövetkezeti ipar minőségileg olyan cipőket készít, amely a lakosság és a kereskedelem bámulatát és csodálatát váltja ki. Ugyanakkor mi hazai viszonylatban becsapjuk a dolgozókat. A szövetkezeti ipar 6-os szortimentü bőrt kap és ebből az állami kereskedelem 250 Ft-ért csinálja a cipőt, viszont ha rendelésre kisipari szövetkezetnél készül a cipő, 550 Ft-ba kerül. Ezen a téren is kellene változtatni, mert tűrhetetlen, hogy így becsapjuk a dolgozókat. L. erre Importcikk a feketepiacon és akik odajuttatták. Népszabadság, 1957. november 27., és Pataki és bűntársai nagyipari bűnszövetkezet. Népszabadság, 1957. november 29. Szó szerint: „a lakosság szolgáltatási és javítási szükségleteinek ellátására". 921