A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

proletariátus maga, a párt is, a népi állam is megerősödött, de ez alatt az egy év alatt megerősödött a burzsoázia is, és erről nem szabad elfeledkezni. Mi nagy deklarációkat nem tettünk erről a kérdésről, mert a kormány politikájának egy része volt, tehát minden erőt, tehát bizonyos értelemben a kistökéseket is mozgósítsuk a konszolidációra. Mi tehát használtuk bőségesen az új gazdasági politika elveit. Ez az ellentmondásos politika általában erősíti a munkáshatalmat, az ország gazdasági vérkeringését segít beindítani, de ugyanakkor erősíti a burzsoá elemeket is. Meg vagyok győződve arról, hogy ez elkerülhetetlen és szükséges volt. De ezt tudni és látni szintén szükséges. Beszélünk arról, hogy a munkások vajon elfogadják-e a párt politikáját teljes mértékben vagy vannak fenntartásaik is. Vannak Budapesten tízezer számra munkások a munkáshatalom mellett, de a párt politikáját nem nézik mindig teljes bizalommal, éppen azért, mert a szemük előtt erősödik a burzsoázia. Az összes szórakozóhelyek zsúfolásig vannak. Emberek tízezrei mulatnak, semmi pénz nem számít előttük, és senki sem tudja mit csinálnak, hol dolgoznak ezek. De a munkások falun is látják a kapitalizmus erősödését, éppen ezért Fehér elvtársnak igaza van, mikor azt ajánlja, hogy a télen pártnap keretében a munkásoknak magyarázzuk meg a párt parasztpolitikáját. Ők most a piaci árhullámzáson keresztül mérik le a párt parasztpolitikáját. Az árhullámzásban visszatükröződik a párt központi erőfeszítése, hogy a szocializmus irányába is haladjunk, de látszik a falusi burzsoá elemek erősödése is. A városi burzsoá elemek növekedése nagyon komoly kérdés, a munkástömegeket nagyon foglalkoztatja, annak ellenére, hogy erről nem nagyon beszélünk. Ez az osztályharc az, amiben a munkások - beleértve a munkásarisztokráciát és a segédmunkásokat is - a szocializmus mellett vannak. Másik kérdés a szabadság, a demokrácia stb. burzsoá értelmezése. Minket támogatnak a munkástömegek, ha látják, hogy a burzsoázia ellen folyik a harc. Nekünk meg kell tudni magyarázni, hogy bár van felélénkülés, de még ez is végső kihatásában a népi demokratikus államot erősítette. Ha ezt megértik, akkor támogatnak. Ha nem értik meg akkor azt mondják: Miféle proletárdiktatúra van itt megint, hogy nekünk kicsit megemelték az életszínvonalat, akkor visszahúzták, de a burzsoázia szépen virágzik. Ha viszont látják, hogy ez nem véletlen, hogy bár van ellentmondás, de a szocialista perspektíva biztosítva van, akkor megértik a dolgokat. A perspektíva kérdésével azért is kell foglalkozni, mert 1953-ban pl. az ifjúság előtt és nagyrészt a munkások előtt is elveszett a perspektíva. Az 1953as fordulat nem volt egy sikerült dolog, az sült ki belőle, hogy mindaz oda van, amiért a munkásság áldozott. Az emberek áttértek olyan gondolkozásra, hogy ha nincs távoli jövő, akkor éljünk a mának. Ez megrontotta az egész közmorált. Nem volt kedvük dolgozni. Pl. a XIII. kerületben annak idején folytattunk egy vizsgálatot a káderek kérdésével kapcsolatban és nagyon szembetűnő volt, hogy mindenféle immorális kérdés jelentkezett a pártkáderek széles rétegeiben. Loptak, nöztek, csaltak, ittak. Az egyik üzemi titkár lopott egy motorkerékpárt, azt hiszem 832