A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

hanem a termelés szempontjából is döntő jelentőségű, hogy ezek a szakmunkások hogyan viszonyulnak a politikához és a termeléssel kapcsolatos intézkedésekhez. Nem akarok feltételezéseket megállapítani, hogy milyen politikai szempontok vannak hatással a szakmunkásokra, a revizionizmus, a szektarianizmus vagy a szociáldemokratizmus, mindenesetre azt gondolom, helyes lenne, ha mi tüzetesen megvizsgálnánk ennek a távolmaradásnak az okát, s ha nem is egyszerre az összes nagyüzemeknél, de elkezdenénk a személy szerinti agitációs munkát. Javasolom, ilyen értelemben foglalkozzunk a kérdéssel. AB [udajpesti PB is tegye tüzetesebb vizsgálat tárgyává a szakmunkások távolmaradását és az okok megállapításának figyelembevételével személy szerinti agitációt is folytasson azok között, akiket a párt számára meg akarunk nyerni. MAROSÁN GYÖRGY elvtárs: Több mint 3 órája folyik a vita és ez nagyon hasznos volt a mi számunkra. A vitánál lényegében a pártot érintő valamennyi kérdés kijött a jelentés kapcsán. Nem adtunk sem sötétebb, sem optimistább képet arról, mint ami van. Nem szabad eltúlozni amit csináltunk, de ha pesszimista a javaslat, az szintén nem jó. A hiba az volt, hogy ez az előterjesztés előzőleg kb. 20 oldal terjedelmű volt és ebben minden konkretizálva volt. Ezért részben én vagyok a hibás, mert azt mondtam, nem lehet ilyen hosszú előterjesztéssel idejönni. Most viszont csak az általános jellegű dolgok vannak itt és ez a jelentés gyengéje. Inkább kevesebb általános kell, de ezeket is konkrétabban kell megcsinálni. A kérdések így hangzottak: hogyan áll a párt a nagyüzemekben? Csak egy pártszervezetet kellett feloszlatni? (Ha rajtunk múlott volna kb. ötöt oszlattunk volna fel.) A pártegység kérdést is felvetették, kérdezvén, hogy kik veszélyeztetik. Milyen képet mutatnak a proletár kerületek, a Fővárosi Tanács pártirányítása stb.? Rosszul álltunk volna, ha nem sikerül a pártkonferencia előtt kidolgozni a féléves tervet. Lényegében az országhoz viszonyítva Budapesten tértek legkésőbb magukhoz a kommunisták. Pécs, Borsod sokkal hamarabb állt lábra, itt a tényleges változások március-áprilisban következtek be. Ha mi a nagyüzemekben gyengék vagyunk, ez bizonyítja, hogy itt a frontáttörés még nem történt meg. Budapesten két terület van, ahol nekünk az elkövetkező időben a harcot fokozni kell. Egyik a nagyüzemek kérdése, a másik Budapestnek az a specialitása, hogy ez a kultúrközpont, és ide zsúfolódik össze minden. Ezen a téren el vagyunk maradva, annak ellenére, hogy az országban ezen a téren is lényeges változások történtek. Harmadik dolog, amit szeretnék szóvá tenni: ha a párt 400 000-es taglétszámát nézzük és azt, hogy Budapesten közel 120 000 párttag van, ami sokkal kisebb, mint az MDP taglétszáma, látható, hogy gyengébbek vagyunk, mint az országos átlag, annak ellenére, hogy ez a 120000 párttag egy csomó olyan politikai akciót bonyolított le, amely a levegőjét változtatta meg ennek a városnak. Minket is 829