A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

szégyelljük, hogy a múltban ez nem jó volt. Meg kell mondani, hogy ebben a tekintetben komoly változás van. Ez nem teszi érthetővé, hogy most miért nem jönnek. Van ennek sok oldala. Egyszer említettük, hogy a régi szakmunkások jó része a múltban szociáldemokrata volt, októberben ezek kezdték újraszervezni a szocdem pártot, és most bizonyos bűntudat él bennük. Még egy dolgot a régi vezetők ügyével kapcsolatban: azt hiszem, mi elintézzük a dolgot azzal, hogy a fő veszély a revizionizmus. Ez persze igaz, nemzetközi és magyarországi viszonylatban is. De a revizionisták eléggé tisztában vannak az ellenforradalom után azzal, hogy mi ezt világosan látjuk és velük úgy bánunk el, mint a kérdés ilyen felvetése azt megköveteli tőlünk. Napi állandó munkánk szempontjából, az új keresése, a kezdeményezés, az alkotószellem kibontakozása szempontjából a fő veszély a dogmatikus, szektás magatartás. Ezt a kérdést is érdemes volna közelebbről megvizsgálni. Azt mondja Bakó elvtársnő, hogy nincs elintézve, ha Farkast és másokat kizárunk a pártból. Ez igaz, ha nem elvi alapon, hanem személyi ellentétből teszik. De ha hónapokon keresztül valaki gátolja a munkát, akkor a párt nem lehet tekintettel arra, hogy az illetőnek barátai vagy hosszabb mozgalmi múltja van, ki kell zárni a pártból. A baj az, hogy ha ezt nem ismertetjük környezetével, miért zárták ki a pártból. Külön-külön persze minden barátját nem tudtuk meggyőzni az illetőnek. Nekünk a pártszervezetet kell meggyőzni, és a barátai majd meggyőződnek, hogy helyes utat választottunk. Sokan vitatkoznak olyan dolgokon is, amelyek alapvető határozatokat jelentenek. Nem kell lebecsülni azt a veszélyt, hogy a régi vezetők egy része vissza fog jönni. Nem szabad persze félni ettől a harctól és nem helyes, hogy az elvtársak arról beszélnek, a hazajövő elvtársak 3/4 része menjen el külföldre követnek, vagy külkereskedelmi vonalra. Be kell őket állítani funkcióba és meg kell nézni hogy dolgoznak. SÁNDOR JÓZSEF elvtárs: Mi az, hogy beállítani, menjenek dolgozni.

74 BORKA ATTILA elvtárs: A bírálattal egyetértek. Az a baj, hogy a demokratikus centralizmussal, a párthatározatok végrehajtásának ellenőrzésével, az ideológiai munkával, a termelés pártellenőrzésével nálunk bajok vannak és nem értünk el olyan eredményeket, amilyent el kellett volna érni. Legfontosabb kérdés a munkások, elsősorban a szakmunkások viszonya a párthoz. Véleményem szerint a munkások fejében most már kevésbé él, hogy korábban milyen sérelmek érték őket. Inkább él bennük, hogy mi az ellenforradalom leverését követő időszakban nem annyira fordultunk a munkások felé, hanem vártuk, hogy majd maguktól jönni fognak. Ezen kívül pártszervezeteink üzemekben és kerületekben is úgy viselkedtek a munkásokkal szemben, hogy kisebb megnyilvánulásokért elutasították őket attól, hogy meg is próbáljanak a pártba bejutni. Ilyen magatartással a munkásosztály jelentős részének azt mondták, hogy ha eddig nem jöttek, most már maradjanak. L. erre még FEITL István: A moszkvai emigráció és az MSZMP. Múltunk, 1991. 4. sz. 3-30. 821