A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

Ennek nyoma megvan a munkások fejében, közrejátszik természetesen az is, amit az elvtársak felvetettek. A párthoz való hűségüket véleményem szerint legjobban demonstrálta az, hogy az októberi forradalom 40. évfordulójára ilyen nagy számban jöttek el olyanok is, akik nem tagjai a pártnak és nem is voltak tagjai. A Szovjetunióhoz való viszony és a párthoz ilyen módon való közeledés mutatja, hogy a munkásosztály jelentős része egyetért a párttal, de mégis bizonyos várakozó állásponton van, és ő maga nem igyekszik szorgalmazni, hogy a párt tagjai sorába kerüljön. Ennek az is oka, hogy látják, ott vannak azok az elvtársak, akik őket márciusban elutasították. Ha munkásokkal beszélgetünk, azt vetik fel, hogy a gyár tekintetében, belső bérpolitikai kérdésekben és a termelés tekintetében mondjuk meg, hogy mi változott a múlthoz képest, mert a párt most is arról beszél, hogy rendet kell teremteni stb. Az üzemekben éppúgy jelentkezik a termelési zavar, kooperációs, termelési zavarok, mint régebben stb. Kiss elvtárs felvetette, hogy az államvezetés tekintetében zavarok vannak, egyrészt a tervezés, másrészt a különböző elosztású kérdésekben és az üzemek belső vezetése tekintetében. A legfontosabb vezetők nem tudják megfelelően összefogni a dolgokat, és ennek következtében az iparügyi minisztériumon belül pl. olyan demokratizmus uralkodik, hogy az iparigazgatók a maguk berkein belül teljes mértékben azt csinálják, amit pillanatnyilag a legmegfelelőbbnek tartanak, és a munkások azt látják, hogy össze-vissza mennek a dolgok és ismét nagymérvű túlórázás folyik. Szintén Kádár elvtárs vetette fel, hogy az egyes pártszervezeteken belül mi a helyzet. Kelen elvtárs is szóba hozta, hogy a régi és az új vitája még mindig folyik. Itt már nem intrikáról, hanem a politikai határozat végrehajtásának értelmezéséről van szó. Főként a kerületekben, de a budapesti pártbizottságon is úgy néz ki a helyzet - és itt nem elsősorban korösszetételről van szó, hanem olyan elvtársakról, akik bizonyos rutint szereztek a pártmunkában -, hogy úgy gondolják, meggyőző módszerekkel, az új módon való vezetéssel nem tudnak élni. Olyan kerületekben, ahol olyan titkárok vannak, akik a dolgot megértették, a párthatározatok megoldását helyes módon tűzik ki maguk elé, sokkal kevesebb baj van az üzemi és kerületi pártszervezetekkel. Itt vannak bizonyos kezdeményezések, amelyek ugyan nem mindig helyesek, mégis kiindulópontot képeznek a továbbfejlődéshez. Azt hiszem, abból a szempontból is meg kellene nézni a kerületi apparátust, hogy ott a párthatározatok értelmezésével hogyan áll a helyzet. A demokrácia még mindig túlteng a centralizmushoz képest. És itt mindjárt a Partizánszövetségről néhány szót. Én továbbmennék, mint az elvtársak mondják. Véleményem szerint van néhány hangadó elvtárs, akik a régi vezetőket visszavárva olyan helyzetet akarnak teremteni a vezetéssel, amivel nem lehet egyetérteni, és ami kisugárzik lefelé is. Én is tapasztaltam egyik kerületi partizánszövetségben, hogy a pártról úgy tárgyalnak, mintha az melléjük rendelt szerv lenne. Régi elvtársak vannak ott, és ha egy-egy fiatal felszólal, hogy talán mégsem kellene így, majdhogy le nem nyelik. Véleményem szerint a szövetséget tagság szempontjából kellene 822