A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

hogy elvonták a lakóktól a vizet, gázt, építkeztek anélkül, hogy a B[uda]pesti PBot megkérdezte volna valaki. Nem véletlen, hogy az a szellem, amit Kádár elvtárs úgy fogalmazott meg, hogy nem sugárzik a kommunista szellem a főváros kommunistáiból, adódik abból is, hogy a kerületi tanácsoknál és a Fővárosi Tanácsnál is nagyrészt érintetlenül maradtak meg a régi közigazgatási emberek. Ez a másik alapvető ok, ami rányomja a bélyegét a főváros vezetőire. Nem a város vezetői azok, akik a helyes várospolitika szemszögéből irányítják az apparátust, hanem az apparátus régi közigazgatási szelleme nyomja rá bélyegét a főváros vezetőinek szemléletére. A B[uda]pesti PB hosszú időn keresztül próbálta megjavítani a főváros vezetését, és az igazi elvtársak nem tudtak megmaradni a főváros vezetésében. Itt van pl. Rostás, aki odakerült, elszigetelődött és valósággal elmenekült a főváros területéről.

56 Miben javult a helyzet az ellenforradalom után? Az objektív körülmények sokat javultak. Ezt maga Pongrácz is mondja. Olyan problémákat tudtak megoldani 1 év alatt, amit hosszú időn keresztül nem tudtak megoldani a fővárosban. De az a helyzet, hogy sajnos az ottani vezető káderek már nem tudnak megváltozni. Ha meg akarjuk a helyzetet változtatni, akkor elsősorban a legfelsőbb vezetést kell megerősíteni. Amennyiben nem sikerült ezt megtenni az elmúlt néhány hónapban, most kell ezt végrehajtani. Akartunk már olyan tanácselnök helyettest vinni, aki Pongrácznak kellő támasza lenne. Pongrácz kérdését most nem akarom felvetni. Véleményem szerint akkor lehetne alapvetően változtatni, ha más ember lenne ott. O becsületes, osztályhű ember, de a szemlélete olyanná vált, hogy alapvetően nem fog tudni megváltozni. Jelenleg sem a Pongrácz véleménye, hanem környezetének véleménye dominál. Persze vannak törekvések. Kiss elvtárs által felvetett problémákkal mi is foglalkoztunk, pl. a főváros lakosságának alakulásával stb. Megvannak a statisztikai adatok és látjuk, hogy áramlik vidékről a lakosság Budapestre. Ezzel a kérdéssel tehát foglalkozunk és javaslatot fogunk készíteni. Másik kérdés, amivel foglalkozni szeretnék, a nagyüzemekben folyó pártmozgalom és ezen belül a szakmunkások problémája. Itt is hosszú évekre kell visszamenni, ha azt vizsgáljuk, hogy alakult a helyzet a főváros legnagyobb üzemeiben és általában a szakmunkások körében. Mi már a múltban is vizsgáltuk ezt a kérdést, de mélyen nem lett megnézve. Néhány gondolatot azért szeretnék elmondani. Egyik, hogy évek során a mi gazdaságpolitikánkban az az irányzat, hogy a tervek mennyiségi túlteljesítésére törekedjünk, magával hozta azt a helyzetet, hogy a szakmunkások lényegében sértődöttekké váltak, mert az egyszerű betanított munkás azzal, hogy mennyiségileg 2-300%-ra teljesítette a tervét, többet keresett, mint a jó szakmunkás. A múltban a mozgalom bázisai a legjobb szakmunkások voltak, most pedig ezek távolodtak el. Két réteget szeretnék itt kiemelni. Éveken keresztül egy-egy politikai Rostás Istvánról van szó, aki 1954 és 1956 között volt a Fővárosi Tanács elnökhelyettese. 811