A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
nyugdíjaztatása ellen. 36 Milyen alapon, miért védi a pártszervezet politikailag Hajdút? Ha pedig védi, akkor ott nincs rendben a helyzet. Ha a pártegység kérdéséről van szó, meg kell nézni, hogy a pártegységet kik, miként veszélyeztetik. Ide tartozik, hogy köznevelésünk, kulturális életünk területén legalábbis tarka-barka a helyzet. Általában proletárdiktatúra van, de helyenként az ellenkező diktatúra érvényesül. Ez fontos politikai kérdés itt Budapesten, nagyon sok pártszervezet munkája közvetlenül van érintve itt. Ez a revizionisták és jobboldaliak kérdésével kapcsolatos, illetve politikai értelemben az ellenforradalommal kollaboráló nemzeti kommunisták kérdése. Azt hiszem érdekes és fontos kérdés lenne, hogy ezután a nagy megrázkódtatás után milyen képet mutatnak az egyes nagyüzemek, egyes kerületek. A megrázkódtatás nem egyenletesen ment végig és már az októberi ellenforradalom előtt néhány éven keresztül a budapesti mozgalomban nagy kérdés volt az, hogy a proletár kerületekben rosszul álltak a dolgok. A XIII. kerületet ismerem egy kicsit közelebbről. Itt az volt a sajátosság, hogy a párt legerősebb bázisa volt, mégis a tényleges helyzet a pártszervezeteken belül gyászos volt. Még 1954—55 elején is kicsit ilyen volt a helyzet. Sok minden történt közben. Hogyan állunk most ezzel a kérdéssel? Rendben vannak itt a dolgok? Lehet valamit látni, a tagdíjfizetés még mindig ellentmondásos. Egy árva szó sincs a jelentésben a kerületekről, pedig minket érdekelt volna ez a kérdés. Le kellett volna írni, hogy a nagy munkáskerületekben erősebb-e befolyásuk, több erőt tudunk-e mozgósítani, tudni kellene melyik a legjobb kerület. Nyugodtan merem mondani, nagyon nagy horderejű politikai kérdés a főváros pártvezetésének kérdése. Kijelentem, hogy ez a kérdés gyászosan áll. Sok éves kérdés ez is. Jelenleg állítom, hogy viszonylag rosszabb a helyzet, mint október előtt volt a főváros pártirányítását illetően. Hogy a fővárost tulajdonképpen kik vezetik, az rejtély. Látom messziről, hogy Pongrácz az elnök, Pesta az alelnök stb., de hogy miféle politikai nézetek vannak ott, erről sejtelmem sincs. Régebbről tudom, hogy a főváros egyik vállalata éléről egy fasiszta főmérnököt, aki inasait az amerikai követségre hordta filmet nézni, nagyon nehezen lehetett elküldeni. 5 hónapig kellett harcolni, míg Az ELTE jogi kara pártszervezete 1957. október 28-án írt feljegyzést, amit a kerületi pártbizottságon keresztül juttatott el Kádár Jánosnak, s amelyben Hajdú nyugdíjazásának mellőzését javasolták. Indokként Hajdú Gyula politikai jelenlétének szükségességéről írtak, tekintettel a nem kommunista professzorok túlsúlyára. A feljegyzésre Kádár János csak 1957. december 7-én válaszolt, és a nyugdíjazást a folyó tanév befejezésével tanácsolta elindítani. Kádár a levélben fenyegetően kijelentette, hogy amennyiben a Hajdú Gyula-ügyben valamilyen mozgalom szerveződne, az az érintett hátrányára befolyásolná az ügyet. „Általában pedig azt javaslom - az Önök helyében Hajdú elvtársnak is ezt javasolnám - vegyék le a napirendről Hajdú elvtárs személyes ügyét; ez csak javára fog válni ennek az ügynek. Véleményem szerint Hajdú elvtárs személyi ügye fontos ügy, de a világegyetemnek és még az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek is van, nem is egy, ennél fontosabb és időszerűbb kérdése is."(MOL M-KS 288. f. 47. cs. 719. ő. e.) Ismert még Hajdú Gyula Kádár Jánoshoz írt 1957. szeptember 16-i levele, amelyben az ELTE Jogi Kara politikai helyzetét ismerteti 1956 novembere után, különös tekintettel a kari pártszervezet újjászervezésében játszott szerepére és Nagy Imrével szembeni - már 1956. november 20-i - elhatárolódására. (MOLM-KS 288. f. 33. cs. 1958/21. ő. e.) 801
