A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

FRISS ISTVÁN elvtárs: Minden lényeges dolgot már elmondtak. A 6. oldalon van szó arról, hogy a párt ne kerüljön az ösztönösség uszályába, az elmaradottabb emberek befolyása alá. Ez nagyrészt összeseik azzal, ami a szociális demagógia elleni harchoz tartozik. Kissé elmosódottan van ez kifejezve.

73 Napjainkban van sok ilyesmi. Miért vannak állandó viták a Népakarattal? Vagy olyan kérdés, mint a nyereségrészesedés. Mindazt szórul-szóra be kell tartani, amit megígértünk a rendeletben,

74 de sokan vannak, akik azt mondják, a munkásság többet vár, azt, hogy 21 napot fizessünk például. Járni ugyan nem jár - mondják -, de nem lehet megcsinálni, hogy becsapva érezzék magukat. Ami a 11. oldalon a szociális demagógiáról van, nem nagyon értem. A szociális demagógia követelményeként olyant vetnek fel, ami nem világos.

75 MAROSÁN GYÖRGY elvtárs: A kérdést gyakorlatilag kell megmutatni, mi ellen kell fellepni. FRISS ISTVÁN elvtárs: A demokratikus jog. Szintén távolian van kezelve a kapitalista demokrácia elleni harcunk, amikor Marxra hivatkozunk. Sokkal közelebbi és égetőbb példa van. Nem olyan régen tiltották be Nyugat-Németországban a kommunista pártot,

76 faji üldözés Amerikában, nem beszélve Algírról stb.

77 A tömegekkel való kapcsolat fel van vetve a 2. oldalon, de jobban kell kifejteni.

78 A Az említett gondolatot az előterjesztésben a következőképpen fogalmazták meg: „A párt és a tömegek közötti kapcsolat nem akármilyen kapcsolat, megvannak a maga szigorú követelményei, törvényei. a) Ennek a kapcsolatnak követelménye, hogy a párt ténylegesen vezesse [kiemelés az eredetiben] a dolgozók millióit. Nem szabad, hogy a párt a kispolgári ösztönösség uszályába, az elmaradottabb elemek befolyása alá kerüljön. Egy helytelen követelés nem válik helyessé, a párt számára elfogadhatóvá attól, hogy könnyen félrevezethető, elmaradottabb tömegek követelik. Erre volt példa az ellenforradalom idején, amikor lábra kapott az a jelszó, hogy a kommunisták álljanak a „tömegek" élére és harcoljanak a „tömegek" követeléséért. E jelszó mögött súlyos opportunizmus, revizionizmus bújt meg és sajnos nem maradt hatás nélkül a becsületes párttagok egy részénél sem. A pártnak ugyanakkor nem szabad előreszaladnia sem azáltal, hogy kellően meg nem értett, a tömegek számára érthetetlen intézkedéseket tesz." A pénzügyminiszter 1957 áprilisában adott ki rendeletet a nyereségrészesedésről. Antos István pénzügyminiszter a Népszabadság 1957. november 17-i számában nyilatkozott: „Hogyan vált be a nyereségrészesedési rendszer?" címmel. Az előterjesztés a 11. oldalon már nem a szociális demagógiával foglalkozik, hanem az „ellenforradalom maradványai" elleni harccal, ahol legfontosabb követelményként a következetességet és az alapos körültekintést említi a dokumentum. Németország Kommunista Pártját 1956 augusztusában Konrád Adenauer kormányzása idején tiltották be; akkor 100 000 tagja volt. Ettől kezdve illegálisan működött. Az NSZK-ban 1968. szeptember 12-én alakult legális marxista-leninista párt, a Német Kommunista Párt. Az előadás publikált szövegébe bekerültek az erre vonatkozó utalások. A kifogásolt részben az MSZMP Országos Értekezlete határozata erre vonatkozó részének idézése mellett a következő két mondat szerepel: „Apárt tehát nem valamiféle taktikázásból veti fel a párt és a dolgozók közötti helyes kapcsolat kialakítását, hanem a történelmi fejlődés törvényszerűségének felismeréséből. Ez kötelezően írja elő a párt és a tömegek közötti kapcsolat elvi és gyakorlati kérdéseinek alapos, mély elemzését, a kapcsolat állandó szilárdítását és szélesítését." 721