A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

Mint tanulságot vonjuk le, hogy a párt tekintélyét - amire a proletárdiktatúrának feltétlen szüksége van - mi igenis óvni, védeni és őrizni fogjuk. Nem engedjük a jó viszony színvonalát, a párt tekintélyét baráti kapcsolattá átalakítani. De ez a jó viszony nem épülhet a korlátlan jogok hangoztatására, vagy a félelemre. Az a vezetés - mondja Lenin -, amely nem a munkásosztály pártja iránt táplált bizalomra épül, csak üres fecsegés vagy kalandorpolitika lehet. Ezt így meg lehetne mondani. Ali. oldalon van olyan megállapítás, hogy az ellenforradalom maradványai elleni harc során elkövetett hibákat fel kell számolni.

66 Ezt élesen fel kell vetni, mert a párt és tömegek kapcsolata érdekében igenis kell tudni megbocsátani. Ez nem azonos az elfelejtéssel. Mi nem feledjük el, ki hogyan viselkedett, de ha tisztességesen viselkedik, mellettünk áll és támogat bennünket, igenis meg tudunk bocsátani. Ha a Népfrontba vagy más tömegszervezetbe való felvételnél mindig csak azt nézzük, hogy ki mit mondott, milyen megnyilatkozásai voltak, sok olyan ember, aki egyébként támogatna bennünket, eltávolodik tőlünk. Ismétlem, a megbocsátás nem azonos az elfelejtéssel. Ha rendesen dolgozik, hajlandók vagyunk megbocsátani. Ezt alapvető kérdésnek tartom, faluhelyen és másutt is. Nincs felvetve az anyagban, pedig a tömegpolitikai munkában komoly gondot jelent, a nemzeti érzés kérdése. A helyzet az, hogy ma sok helyen egyszerűen nem merik a „hazafias érzés" kifejezést használni akár előadások, akár gyűlések keretében és úgy néz ki, hogy a nemzeti érzést szembeállítják a proletár internacionalizmussal. Mihelyt hazafiságról van szó, ezt úgy értékelik, hogy revizionista, nacionalista, ellenforradalmár. Ezt a kérdést helyére kell tenni. Mi nagyon kitűnően tudtunk operálni a nemzeti érzéssel 1945-50 között, azután az ellenség vette ezt kézbe és ő operált vele. Nekünk - ismétlem - helyére kell tenni ezt a kérdést. Úgy emlékszem Révai elvtárs Kossuth-tanulmányában van egy olyan idézet: „mindent a néppel, a népért, semmit a nép ellen".

67 Nekünk meg kell mutatni, hogy mi vagyunk megvalósítói a nagy nemzeti gondolkozóink célkitűzéseinek. Ugyancsak nincs felvetve az előadásban a vallásos tömegek kérdése. Beszéltünk már erről a Hazafias Népfront ülésén is. Nincsenek meggyőződve párttagjaink arról, hogy lehet és kell tudni építeni a szocializmust vallásos tömegekkel. Azt hiszem, a Szovjetunió példája erre bőven mutat tapasztalatot a mi számunkra is. A Szovjetunióban ma is és a háború alatt is voltak vallásos emberek, köztük Ezt a következőképpen fogalmaták meg: „..ki kell küszöbölni az ellenforradalom maradványai elleni harc során elkövetett hibákat, nem szabad becsületes embereket, de megtévesztett és hibákat elkövetett embereket sem az ellenforradalmárokkal egy kalap alá venni, ez csak az ellenforradalmárok táborát erősíti, a mi táborunkat gyengíti." Révai József: Kossuth Lajos című munkájában az említett idézet nem szerepel. Kossuth Lajos 1848. szeptember 23-i kiáltványa a néphez a következő megfogalmazást tartalmazta: „A nagylelkű nemesség elhatározá a néppel minden szabadságot megosztani és a nép minden terheiben megosztozni. És semmit sem kíván a néptől egyebet, mint azt, hogy szeresse magyar hazánkat és segítsen az árulók és zsarnokok ellen megvédelmezni." 716