A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

olyanok is, akik kétszeres, háromszoros hősei voltak a Szovjetuniónak és azzal együtt vallásosak voltak. Körülbelül két héttel ezelőtt Nógrád megyében nőaktívát tartottunk, ahol az egyik egyszerű parasztasszony, nem párttag azt mondta: ha olyan politikát folytatunk, hogy lecsukjuk a papot, ha a rendszer ellen uszít, de nem sértjük meg, akik istenben hisznek és a papot se, aki az isten segítségét kéri a szocializmus építésére, ötször annyi embert tudnának maguk köré gyűjteni. Jelenleg mi nem a klérus, hanem a vallásos tömegek ellen harcolunk. Utoljára hagytam a tömegszervezeteknél a nők kérdését egy mondattal. Túlzottan a hogyan kérdéséről nem beszélek, mert ezek felvetése a hogyant is felveti. A politikai akadémiai előadás után a budapesti pártbizottság mondja meg az ágit. prop. titkároknak, hívja össze a kommunistákat és ott beszéljenek a hogyanról. Kiss KÁROLY elvtárs: Elolvasva a téziseket, az előadás vonalával egyetértek. Arra szeretném felhívni Marosán elvtárs figyelmét, hogy ebben az előadásban meg kellene magyarázni, meg kellene értetni, hogy a kommunistáknak, a párttagoknak gyakran, hetenként vagy naponként meg kell győzni bizonyos kérdésekben a tömegeket. Mi volt az utóbbi időben a hiba a mi tömegmunkánknál? A mi elvtársaink üzemekben dolgoznak, vállalatoknál, hivatalokban vagy falun vannak, hallanak valami megnyilatkozást, ami párt vagy kormányellenes, vagy nem értenek egyet a mi politikai vonalunkkal, gazdasági terveinkkel - jelentést írnak, szaladnak a pártközpontba, de ott a helyszínen ez ellen nem veszik fel a küzdelmet. Olyan politikai tömegmunka nálunk, amely a tömegeknek sokat beszél a szocializmus perspektívájáról, arról, hogy nehézségeinken tovább lássunk, lássuk az egész szocialista tábor hallatlan előre menetelét, gyéren folyik. A nemzetközi helyzetről többször beszélünk a tömegekkel, ez is gyengén van eleresztve. A gyarmati szabadság nyomán fellépő perspektíváról is beszélni kell, és lehet ezekben a kérdésekben jól dolgozni a legnehezebb helyzetben is, és meg lehet győzni a tömegeket. Hova tekintünk vissza, ha példákat akarunk keresni? Elsősorban a Szovjetunió 40 esztendős küzdelmeire és ezen keresztül elért eredményeire, vagy egyik-másik népi demokrácia, pl. a Német Demokratikus Köztársaság eredményeire, amely éppen azért tudott nehéz helyzetben a tömegek előtt operálni, mert mindig összekapcsolta az ő fejlődésüket a demokratikus országok fejlődésével, így a jövőbe mutatott. Ugyanakkor meg kell mutatni, hogy pl. amikor az első két ötéves terv idején

68 a Szovjetunióban igen nehéz volt az ellátás, akkor a munkásosztállyal, a dolgozók többségével meg tudták értetni, hogy most rakják le a szocializmus alapját, ez nehézséggel jár, most nagyot lépünk előre, fontos beruházásokat eszközölünk, és a rosszul ellátott szovjet munkások öntudatosan vállalták a nehézségeket. Ezeket is bele kell dolgozni az előadásba és meg kell mutatni, ne azon mérjék le a mi tömegmunkánkat, hogy naponta mennyivel tudunk többet adni. Talán az elkövetkezendő 3 évben mi nagyot előrelépni nem tudunk. Ugyanakkor hallatlanul erősödik a béketábor és a szocialista országok. Rá A Szovjetunió első ötéves terve 1929-1933, a második ötéves terv 1933-1937. között zajlott. 717