A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

hogy ez az előterjesztés mostani állapotában nem hozza a belső lehetőségeket. Hogyan jöttem erre rá? Behívattam 3 gyárat és beszéltem velük. Van sok dolog, ami már ki van tárgyalva, amihez az anyag is megvan és ez még nincs benne a tervben. Elkezdtem piszkálni az ügyet, hogy néz ki a dolog az anyagellátásnál. Ott is vannak lehetőségek. A kormány és a Gazdasági Bizottság többször kihangsúlyozta, központi kérdésként kell kezelni a fizetési mérleg javítását. Ennek alapvető módja, hogy növelem az exportot és csökkentem az importot. Nekünk nincs aranytartalékunk, devizatartalékunk, hajóhadunk stb. Ezt az elvet, célkitűzést a terv nem követi. Az eredmény az, hogy ugyanakkor, amikor nem hozunk kellő erőfeszítést a népgazdaságban, hallatlanul feszített külkereskedelmi feladatokat tüzünk ki. A fizetési mérlegnek nemcsak javító, de rontó tényezője is van, ami nem lett úgy felvetve, mint szükséges. Tegnap délután 4 órakor Apró és Kiss elvtársakkal beszélgettünk, és Kiss elvtárs most javító tényezőként olyan dolgokat mond el, amit ott nem említett meg. Tehát itt kell megtudni, hogy Kiss elvtárs milyen további javító tényezőket lát, olyant, ami egyébként a külkereskedelem feladata. Azt mondja pl., hogy a népi demokratikus mérleg az év végén 150 millió plusszt hoz. 1957 végén 175 millió rosszat hoz! Miért? Igaz, hogy két relációban sikerült a mérleget javítani, de a többi hatban nem, ott mínusszal lépünk át, ami vagy annyit jelent, hogy megfizetem áruban 1958-ban, vagy tudom görgíteni [sic!] még ebben a helyzetben a következő évben. Ez tehát nem javító tényező. Szerintem ez nem 650 millió, hanem 450. De a másik oldalon is van 450 millió, ami ront. Itt van az ár kérdése. Felvetették a szovjet elvtársak és mások is, hogy: ti magyarok az előző évben jól álltatok. Ma már kicsit elszigetelődtünk. Mindenki leült számolni és kiszámította: elv ide vagy oda, mégis kijövök valahogy. Nálunk ilyen nincs, mert nekünk anyagexportunk nincs. A világpiacon van elég komoly fordulat, a nyersanyag ára megy lefelé és a készáruk ára szilárdul. Ez pozitívum, de ezt a népi demokratikus forgalomban már korábban is érvényesítették, tehát ez ma már nálunk nem úgy jelentkezik. Itt jelentkezik 200-300 millió deviza. De vannak más dolgok is. Elhatároztuk, hogy műtrágyát hozunk be, az iparból is állandóan jelentkeznek többlet-importért. Vannak tapasztalataink, hogy az igények 80 százaléka sokszor nem feltétlen szükséges, de 20 százaléka biztosan kell. Vannak specifikált exportkeretek, amikről előre tudjuk, hogy nem tudjuk kitölteni. Azt mondjuk, hogy 78 millió devizaforintot hoz a könnyűipar. 3-4 évig ezt mindig beírtuk és nem lett megvalósítva. Nekem is meggyőződésem, hogy a[z] 1300 az igaz. Amellett egyetértek a Gazdasági Bizottsággal, hogy menjünk, kutassunk, de szögezzük le, hogy még nincs meg, csak nyomai vannak. A belkereskedelmi készlet csökkentését mi is néztük. Nálunk 50 jött ki, Kiss elvtárs azt mondja, hogy 100. A külkereskedelem eddig is azt a hibát követte el, hogy nem hallatta hangját. Amit én látok a mi területünkön, azt úgy érzem, meg kell mondani. Kár, hogy nem az az anyag van itt először, amit mi készítettünk. Megmondom, olyan keményen beszéltek velünk a külföldi tárgyalóasztalnál, 671