A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
a felső vezetésben, hanem általában a társadalmi szerveknél, szövetségekben teljes mértékben bent ülnek, az elvtársak pedig döntő mértékben kikerültek. Nem beszélve arról, hogy a viszony az elvekhez, az eszméhez nem változott - meg kell változtatni. A javaslatnak ez egyik legfontosabb feladata. Más kérdésekről. Bizalmatlanok a sport vezetői, a kommunisták sem tudnak egy nevezőre jutni. Mindig valami mellékes dolgot vitatnak, azért van, hogy Hegyi, Terényi és mások felszólalásában mutatkozik értékelési differencia. Nekünk ezt a kérdést egyszer úgy kell rendbe hozni, hogy az ott lévő kommunisták egységes álláspontot képviseljenek. Ez lényeges. A12 esztendőnek megvannak a maga eredményei, amivel nyugodtan odaállhatunk az egész világ elé, ami hiba, hogy ennek nagyon kevés a szocialista, morális tartalma. Ezért felelős a 12 év vezetése, nem lehet mindent a Farkas, Rákosi, meg a Sztálin nyakába varrni. Ebből a szempontból kell megvizsgálni az itt lévő javaslatokat, hogy a célnak, amiről beszél, megfelel-e? Ha a burzsoá „Ép testben, ép lélek[!]" jelszó alatt sikerült évszázadokig nacionalista ideológia alá vonni az egész fiatalságot, akkor miért nem lehet szocialista tartalommal megtölteni? Hogy a magyar sportot most már ne a Puskás jelentse. Ez a probléma egy kicsit kezd idegessé tenni, hogy kezdjük visszahívni. Nem engedhetjük vissza a pályára. Puskás nálunk többet nem léphet a mezőre. A Szovjetunióban, főképpen Csehszlovákiában és bizonyos értelemben Kínában is láttam a felvonuláson, hogy a felnövekvő generáció fizikuma mennyiben alakult át a szocialista társadalomban, hogy az egész fizikumot alakítja át az iskolai sport. Olyan szép mozgású cseh lányokat és fiúkat láttam - igaz, hogy ott ez tradíció. Ugyanez áll a Szovjetunióra és bizonyos értelemben most már Kínára is. Az az érzésem, hogy a sportvezetésnek ebben a vonatkozásban, ezeket a fő elveket kell látni. Ha a KISZ nem tudja betölteni a feladatát, akkor melléfogtunk. 2 év múlva újra a Politikai Bizottság elé kerül a kérdés, újból megállapítjuk, hogy nem pénz kérdése, hanem az, hogy áldoz is, ha kedve van sportolni. Emlékszem rá, hogy fiatal sütőmunkás koromban fiatal futballisták saját maguk vették meg a felszerelést. Azt szeretném — ezzel mindenki egyetért Hegyi elvtárs kivételével - ha ezeknek az elveknek a figyelembevételével megkezdődnék egy munka. Ez az ügy megérné azt, ha a helyes elvek kialakításával azt a célt meg tudnánk közelíteni, ami volt - nem a szovjet példára hivatkozók, hanem a magyar sport tradícióira. A Politikai Bizottság ezt így vizsgálja meg. Nem szabad nekünk visszariadni attól, hogy mi áldozatokat hozzunk, hogy a sport morális helyzetét helyreállítsuk. Ki kell válogatni azokat az erőket, embereket, akik garanciát adnak arra, hogy azt a célkitűzést, hogy szocialista tartalommal töltsük meg a sportmozgalmat, meg tudják valósítani. Ezeket kívántam aláhúzni, hogy lehetőleg már az ősszel kezdjük a következő esztendőkre való készülődést, mert az olimpiára nem az utolsó évben kell készülnünk, hanem erre is már most egy tervet kell készítenünk. 565