A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
A javaslatokkal egyetértek, egy dologra szeretnék még kitérni. A legnagyobb mulasztásnak és hibának az iskolai sport elhanyagolását tartom. Beszélhetünk erkölcsről a sportegyesületekben, szövetségekben, de ezt már nem ott kell kezdeni, ahol felnőtt emberek vannak, hanem lent az indulásnál, az iskolában. A sportfegyelem kötelességre tanít, teljesítmények elérésére ösztönzi a fiatalokat. Tényleg szinte hihetetlen, hogy csak 6-7 milliót fordítottunk az iskolai sportra. Nem engedhetjük ezt, ezen változtatni kell, mert ha azt akarjuk, hogy a felnőtt sportolókat a szocialista erkölcs, a mi világnézetünk hassa át, ezt serdülő korban kell elkezdeni. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Ezzel a javaslattal úgy vagyok, ha az általános vonalát veszem alapul, egyetértek vele, de maga a szöveg az olyan, hogy én így ebben a formában nem tudnám nyugodt lélekkel megszavazni. Túl sok kérdéshez nyúl, természetesen nem is tudja a kérdéseket megfelelően kidolgozni. Ami a régi dolgokat illeti, túl sokat arról ne vitatkozzunk, ami október előtt történt. A régi dolog az közismert, mindenkinek a könyökén jön ki. A magyar sport óriásit fejlődött, ezt mindenki tudja, még az ellenség is. Ebben a fejlődésben azonban ellentmondások voltak, amelyek később ki is tűntek. Azt lehetne talán mondani, hogy a legsúlyosabb ellentmondás az volt, hogy a minőségi sportra túl nagy súlyt helyeztek és ennek a minőségi sportnak az eredményéért politikai és erkölcsi engedményeket tettek, amit nem szabad lett volna tenni. Nem tudom, hogy a mi sportunk jó, vagy nem, de ha az ember egy pillanatra végiggondolja a mi sportunkat, és összehasonlítja a Román Népköztársaság sportjának a fejlődésével, akkor nekem a románoké szimpatikusabb. Sok éven keresztül nem lehetett valami kimagasló világraszóló román sportsikerről hallani, de szép szívósan hozzákezdtek, és az eredmény mutatkozik; néhány olyan sportágban világklasszist értek el, ami azelőtt náluk nem is volt. Ezt már csak úgy általában mondom. Azt hiszem a múltban ezeknél az eredményeknél - akármilyen anyagi juttatást is adtak az egyes élsportolóknak - nem ez volt a baj, a baj az volt, hogy tűrték, hogy az egyes állampolgárok fölé helyezzék magukat és a törvényeket lábbal tapossák. Ilyen engedményeket nem szabad tenni. A régi hibák forrásához hozzátartozik - az én véleményem szerint - az a képtelen helyzet, ami a sportéletet irányító elvtársak viszonyán belül volt. Szent meggyőződésem ez. Az a véleményem, hogy azokban az ellentétekben, ami megmutatkozik részben Hegyi, Terényi, Kutas, Sebes Gusztáv között, sajnos nem az elvi nézeteltérés dominált, hanem nagyon nagy szerepet játszottak a személyi sértődöttségek és olyasfajta vonás, hogy bebizonyítsa minden áron, hogy azért is nekem lesz igazam. Együtt járt ez azzal is, hogy a vezetőkhöz a viszony nem elvi volt, a Farkas Mihályhoz a viszony nem volt elvi. Ha pl. az Adminisztratív Osztály valamivel nem egyezett és kellő módon tálalták a Farkasnak, egy pillanat alatt megvolt a jóváhagyás. Ilyen körülmények között megszűnik a pártirányítás, megszűnik az állami vezetés, 566
