A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

a tekintetben, a tömegsport kérdésében különösebb hibákat követtünk el. Azt gondolom, ezen a területen még lehetne fokozni a dolgot, de hogy elhanyagoltuk, az nem helytálló. A falusi spartakiádon 1956-ban 109 000 falusi fiatal vett részt. Azt elfogadjuk kritikaként, hogy jobban, sokkal többet törődtünk a minőségi sporttal, több pénzbe került a minőségi sport, mint a tömegsport, de törődtünk azért a tömegsporttal, mert ezek a számok, eredmények azt bizonyítják, hogy történt ezen a területen is valami. Az iskolai sport tekintetében történtek súlyos mulasztások, súlyos hiba történt. Meg kell mondani, hogy az a végtelen közömbösség, amellyel az Oktatásügyi Minisztérium kezelte ezt a dolgot, az nem volt közönséges, és ebben az anyagban helyesen van megállapítva az Oktatásügyi Minisztérium közömbössége ezen a területen.

59 Nem kell különösen magyarázni, hogy egy iskola 400 Ft-ot fordít egy tornaterem fenntartására. Körülbelül így viszonyultak az egész kérdéshez. A javaslat elköveti azt a hibát, hogy túlzottan a labdarúgással foglalkozik — még a vándoredzők kérdését is beleveszi -, amit egyáltalán nem lehet helyeselni. 31 sportág van Magyarországon, amellyel törődni kell, nemcsak a labdarúgással. (FÖLDES [LÁSZLÓ] elvtárs közbeszólása: A Politikai Bizottság utasítása úgy szólt, hogy erre külön térjünk ki.) Ezt nem tudtam, de még van 30 sportág, amivel törődni kell. Az anyag a sportolók túlzott anyagiasságát veti fel, és mint a magyar minőségi sport jellemzőjét említi meg. Nem így van. A magyar sportmozgalom egészére nem vonatkoznak azok a súlyos megállapítások, amelyek joggal megilletik a minőségi sportolók egy részét. Sok dologról megfeledkezünk, olyanról, amely különösen az ellenforradalom után történt, hogy pl. a legkiválóbb sportolókat elküldték a munkahelyükről. Az anyagot úgy szeretném, ha a Politikai Bizottság elfogadná, mint egy tájékoztatót, amely megpróbálja a szervezeti formákat is megállapítani. Azt javasolnám az itteni pontok helyett, hogy a Politikai Bizottság határozza el a párt Sportbizottságának a létrehozását és a Minisztertanács mellett működő Magyar Testnevelési és Sporttanács felépítését és elnökének kijelölését. Ugyanezen elvek alapján kell azután vinni a megyei, járási vonalon is. Befejezésül fel szeretném a Politikai Bizottság figyelmét hívni, hogy ennek az anyagnak az elkészítését szörnyű nagy titokzatossággal kezelték, annyira, hogy engemet egyszer meghallgattak és a 2 órás meghallgatás alatt el kellett mondanom, hogy mi történt az ellenforradalom óta a magyar sportéletben, más senkivel nem beszéltek az apparátusból, az anyag további készítésébe engemet nem vontak be. Meg kell mondani, hogy ez - a Magyar Testnevelési és Sporthivatal részéről - elég megalázó volt. A magyar sportmozgalomban rengeteg sértődött ember van, akik a munkájukat elvégezni nem tudják, de igen jól helyezkednek és megtalálják mindenütt azokat a lehetőségeket, hogy közöljék különböző Az előterjesztésben ezt a következőképpen fogalmazták meg: „Az elmúlt években abból a téves és káros nézetből kiindulva, hogy a sport rontja a fiatalság erkölcsét, az Oktatásügyi Minisztérium illetékes vezetői nem támogatták az iskolai testnevelési sportot." 559