A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
területeken országmentő javaslataikat. Ez a hosszú várakozás - tekintettel arra, hogy a kiküldött bizottság február 28-ig a magyar sport átszervezésére elkészítette a javaslatokat- bizonytalansági légkört teremtett. Meg kell mondani, hogy igen sokan mindent megtettek, hogy a magyar sportvezetést diszkreditálják. Bennünket ezekben a kérdésekben - engem sem - meg sem hallgattak. Attól félek, hogy ilyenfajta káros működésnek és befolyásnak a magyar sport fogja meginni a levét. Ezért arra kérem az elvtársakat, alaposan vizsgálják meg azokat a kérdéseket, amelyek ide kerülnek, mert megérdemlik, hogy foglalkozzanak velük az elvtársak. TERÉNYI IMRE elvtárs: Gáspár elvtársak által elkészített javaslatoknak a lényegével egyetértek, mert úgy látom, hogy a jelenlegi problémák megoldását biztosítják. Néhány észrevételem lenne. A bevezető részben az 1940 előtti sportélet egyik legjellemzőbb vonása nincs megemlítve, hogy Magyarországon évtizedek óta a professzionizmus a sportéletben jelentős, erős volt. Nagyon fontos ez, mert az elmúlt 12 évben, annak ellenére, hogy nagy eredményeket értünk el - és ezeket ismerjük - elég sok súlyos hibát is elkövettünk, és ezeknek a legfontosabb okozója a professzionizmusnak a különböző formában való jelentkezése a magyar sportélet vezetésében. Nem azt mondom, hogy a sportvezetésben útonútfélen érvényesültek ezek az elvek, de fellelhetőek voltak és sok hibához vezettek. Úgy látom - és a Központi Vezetőség 60 1954. decemberi határozata a sportélet helyzetéről is megállapította -, hogy ennek következtében elsősorban a szocialista sportmorált nem sikerült megfelelően biztosítani a sportszervekben és ezért a sportmozgalomnak az erkölcsi arculata meglehetősen rossz és nagyon sok problémát rejt magában ez a kérdés. Nem tudok egyetérteni Hegyi elvtárssal, hogy ez nem volt jellemző az egész sportéletre. Ez sajnos általában elég jellemző volt és ma is az. El lehet mondani erre nagyon sok példát, hogy nemcsak az élsportolók, a labdarúgók, hanem a fiatal kezdő sportolók között is az anyagiasság és más rossz tulajdonság igen erős volt. A másik probléma, amit a professzionista hatás, a kapitalista burzsoá szemléletnek az érvényesülése hozott, az, hogy a tömegsport fejlesztését nem megfelelő mértékben és formában végeztük el. Itt is nekünk, az eredményeink mellett, melyek a kapitalista Magyarország sporteredményeihez képest óriási fejlődést jelentenek, látni kell azonban, ha az elmúlt 12 év lehetőségeit vizsgáljuk, hogy van lemaradás ezen a téren. Elsősorban az iskolai testnevelésnél mutatkozik ez. Ez a legsúlyosabb hiba, és jelenleg is a leglényegesebb, másfél millió iskolás testneveléséről, a magyar ifjúság zöméről van szó - és éppen ezt hanyagoltuk el. 1955-ben kb. 30-40 millió forintot adtunk ki Magyarországon a sportra különböző címen és ebből összesen 6 és félmilliót fordítottunk az összes általános iskolások kötelező testnevelésére és sportjára, ugyanakkor egyedül a Budapesti Honvéd 60 Helyesen: A Politikai Bizottság hozott határozatot. 560
